A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-06-01 / 6. szám

- 254 Lépésről - lépésre

Egymástól tanulunk Rólad, bár előbb már elhelyeztél szívünkben valami módon egy Felédérző, Tégedkereső ösztönt, mely érzékenyen felel arra a titkos izenetre, mellyel életünk fölé hajolsz. Egymástól tanuljuk meg Neved, talán anyánktól, mikor így szólt: "imádkozzatok gyerekek! " - és kezdtük megtanulni az imát; az iskola is tanított - sokmindenből tevődött össze a hitünk - megtanult szövegekből, egyéni imák ízéből, érvényes lelki élményekből, a példaadóktól, akik körülöttünk élnek, cselekedeteinkből is, hiszen minden jó építi bennünk a hitet, ahogy fogyhat egymást romboló cselekedeteinktől a hitünk, - de végül is, ahogy egymástól tanulunk Rólad, egymáson át is Te közelítesz hozzánk, lépsz életünkbe és hívsz tanítványodnak, hogy míg utainkat járjuk, velünk járj. Azzal az ütemmel ugyan, ami a miénk, de lényegében a Te irányításoddal: a talaj a mi lábunkat éri, de az érintés hogyanja már a Te lépteid érintése bennünk. Te tanítasz meglátni a világot a Te szemeiddel és kihallani sokféle zajából Isten-Atyánk egyetlen hangját. Te szenteled át életünk gondolatait és tetteit a Magadévá:

Veled szűri-szövi, növi magát életünk azzá, amivé lennie kell: teljes emberré, akiben Atyánk, az Isten meglátja cser Lászií:

Fiának, Jézusnak útitársát. felnőttek imái

R a 1 o g h János Penticton (B. C.), K a n a d a

Coniori Pál Delhi (Ontario), Kanada

Elhünyt Olvasóinkért havonta mondunk szentmisét.