A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-06-01 / 6. szám

- 249 ­nész volt, hanem annak a papi kasztnak a tagja, amely a Kr.e. 5. szá­zadban, a nagy vallási megújulás idején, a babiloni fogság éveiben is nemzedékről-nemzedékre átszállt vallási hagyományt fektette le í- rásban. Tehát Mózes öt könyvének a szerzője vagy szerzői első he­lyen népük vallási meggyőződését - mondhatjuk - kodifikálták. De mit tudhattak ténylegesen népük múltjáról? Elfogadhatjuk-e, hogy ezek az írások történelmi eseményeket rögzítenek? Még plasz- tikusabban kifejezve: Élt Ádám és Éva? Csakugyan ettek a tiltott fa gyümölcséből? Káin valóban megölte Ábelt? Noé tényleg megmenekült családjával az özönvízneknevezett természeti katasztrófa idején? Szo­doma és Gomorra pusztulását tűzhányókitörés és földrengés okozta? Ábrahám már Izsák torkára tette a kést, amikor Isten angyala vissza­tartotta az előzőleg kívánt emberáldozattól? Ézsau eladta elsőszülött- ségi jogát öccsének, Jákobnak? Jákob fiai eladták testvérüket, Józsefet az Egyiptomba igyekvőkereskedőknek? Mózes vezette ki népét a rab­szolgaság házából? - s így sorolhatnánk a kérdéseket vég nélkül. Már az egyiptomi rabszolgaságból való szabadulás, tehát a vá­lasztott nép történetének az első nagy eseménye és az ezt leíró szer­ző kora között nyolcszáz év telt el. Akkora idő, amekkora bennünket a tizenkettedik századtól választel. Hogyan kormányozta az egyházat III. Sándor pápa? Milyen volt az élet a kievi és moszkvai fejedelem­ségben? Mikor kezdték építeni a párizsi Notre Dame székesegyhá­zat? Miért lépett fel ellenkirályként III. Istvánnal szemben II. László és IV. István? Hogyan zajlott le 1163-ban a székesfehérvári csata? Hogyan fogták el IV. Istvánt? - s ezeket a kérdéseket is vég nélkül folytathatnánk... De míg a mai történész történeti okiratokra, levelekre, hiva­taloskrónikákra, királyi kancelláriákból fentmaradt dokumentumokra támaszkodhat, a Kr.e. 5. században író jeruzsálemi pap rendelkezé­sére csak a szájhagyományban megőrzött elemek és esetleg némi í- rott emlékek állhatták. De ezek az ősi krónikák sem készültek a mai történész igényei szerint. Vagyis: sem az esetleg már Salamon ko­rában, tehát az ötszáz évvel korábban készült írások, sem a vallási megújulás éveiben készített szent iratok nem tartoznak a történeti krónikák körébe. Vallási iratok voltak és bennük a szerző nem tör­téneti kutatásainak az eredményeit közölte, hanem általuk népe val­lási életének elmélyítését kívánta szolgálni. Jellemző példa erre a honkeresés (a "pusztában" vándorlás) korszakának a leírása. Egyip­tomból való szabadulása után a választott nép mintegy negyven éven át bolyong a Sinai-sivatagban. De ennek a negyven évnek a történe­

Next

/
Oldalképek
Tartalom