A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-06-01 / 6. szám

- 250 téből a szerző csak az első és utolsó év eseményeit mondja el, jóllehet az említésre nem méltatott, közbeeső több mint harminc év, egy teljes emberöltő, eseményekben legalább olyan gazdag volt, mint az első és utolsó év. Csak az a kérdés: milyen eseményekben? Mert a könyvben órákon át olvashatunk arról, mint kellett a hazát kereső népnek a Jahwe-tiszteletet megszervezni, egy egész könyvet szentel a szerző Mózes halála előtt mondott intelmeinek, ugyanakkor Mózes u- tolsó nagy vállalkozásának, a madianiták elleni bosszuló hadjáratnak a leírását szinte csak pár sorban találjuk. A csatáról csak annyit olvashatunk, hogy sikerült, mert minden férfit megöltek. A zsákmánynyal kapcsolatos rendelkezéseknek a szerző ötször annyi helyet szánt, mint a küzdelem leírásának. A zsákmányolt háziállatok számát is közli a szerző. Vajon ez a szinte könyvelésbe illő pontosság (675,000 juh, 62,000 marha, 61,000 szamár) a történeti valóság tükrözésére szolgál? Honnan tudhatta az ötödik században író pap, hogy nyolcszáz évvel korábban pontosan mit zsákmányoltak? - Célja nem az események krónikaszerű közlése volt. Azt akarta érzékeltetni, hogyan távolította el a választott nép a maga Jahwe-kultuszára veszélyes bálványimádó népet a föld színéről s azt akarta példázni, mennyi illeti meg a hadizsákmányból a népet, a hadsereget és - a templomot.

Problémakörünkkel kapcsolatban (a szentírás és az emberiség őskora) a korszerű szentírásértelmezés ezt hangoztatja: Amint a teremtés-elbeszélésben és a paradicsom-történetben sem lehet természettudományos leírást keresni, ugyanúgy nem lehet ezeket a helyeket helyszíni közvetítésnek, történeti beszámolónak sem tartani. U- gyanez áll a pátriárkák korának történeteire is. Abrahám, Izsák és Jákob históriája sem képvisel modern értelemben vett történeti műfajt, inkább mondái elemekkel felékesített népies történeti elbeszélésnek nevezhetnénk őket.

Nincs semmi rendkívüli ebben a megállapításban. Ma már mindenkitudja, hogy például Homérosz Iliászának, a hőskölteménynek is megvan a maga történeti igazsága, bár nem lehet benne szorosan vett történelmi esemény leírását keresni. Amint Arany János kisebb elbeszélő költeményei mögött is van történelmi igazság - például a Nagyi- dai cigányok-ban, sőt a Velszi bárdok-ban is. Nem mintha Edwárd király idejében lejátszódott volna abárdok Arany-leírta története. De a magyar szabadságharc leverése utánikor történeti levegőjét és életét megrázőbban és igazabban semmifajta történeti forrás sem írja le. Az ószövetségi szentírás könyveinek történetiségéhez egyelőre ennyit. A problémának további tárgyalását egy következő írásunkban