A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-06-01 / 6. szám
- 248 bér szívében is. Ellenállhatatlanul vonzódnak Isten után, és kívánják, hogy ez a trón ne maradjon sokáig üres. Vagy újra visszahelyezik helyére az igazi, az egyetlen élő Istent, akinek bemutatják az imádás, az önátadó szeretet áldozatát, vagy egy bálványt ültetnek a helyére. Orbán Miklós A Szentírás teremtéstörténetének az értelmezése ózes első könyvének első fejezete - amint láttuk - ünnepélyes hitvallás az egy Isten mellett a Krisztus előtti 5. század közel- keleti népeinek sokistenhívő vallási világában. A következő tíz fejezetet a szentírástudósok mint az emberiség őstörténetét szokták említeni. Ez az őstörténet vezeti be a választott nép őstörténetének, a pátriárkák korának a bemutatását, hogy aztán minderre, mint alapra, épüljön föl Abrahám, Izsák és Jákob utódainak, ez ősatyák Istenével való szövetsége, e szövetség előkészítésének, megkötésének, megtartása és meg-nem-tartása következményeinek a leírása. Amikor Mózes öt könyvét olvassuk, csakugyan az a benyomásunk, hogy a szerző krónikaszerűen, egymást követő eseményeket ír le. De egészen más lesz a kép, ha behatóan tanulmányozni kezdlág teremtésének hai napba foglalt egymásutánja csak a keleti ember felfogásának megfelelő költő művészi kerete egy semmiképp nem történeti, hanem bölcseleti és teológiai igazságnak. A szent szerző nem arról akarta tájékoztatni olvasóit, hogy milyen kémiai, fizikai, kozmikus folyamatokon keresztül alakult ki az anyagi világ és benne az élet. A szándéka nem ez volt, hanem az, hogy a környező népek politeizmusával szemben hirdesse: a nap, hold és a csillagok nem istenek, hanem az egyetlen egy Istennek, Elohímnak az alkotásai, mert mindent a világon, a fényt és a sötétséget, a víz és a szárazföld nagy világtájait és ezek minden ékességét az egyetlen egy Isten, Elohím teremtette egyetlen "legyen" szavával a semmiből. De az első fejezet, mint valami nagyszerű nyitány után, aszer- ző a múltba nyúl és az emberiség őstörténetét, majd népe őstörténetét kezdi tárgyalni. Ne felejtsük el, hogy a szerző nem profán törtéjük ezeket a leírásokat. Már a teremtés-elbeszélés elemzéséből is kitűnik, hogy a vi-