A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-05-01 / 5. szám

- 210 tehetek semmit, felajánlottam a jó Istennek a mi Urunk végtelen érdemeit, az Egyház kincseit, aztán megkértem nővéremet, Céline-t, hogy mondasson misét szándékomra." - Izgalomtól kigyulladt arccal hallgatja környezetének többé-kevésbé botránkozoft megnyilatkozásait. O maga szinte harcol Pranzíniért s mégazt is kéri, Hogy Isten valami ici-pici jellel adja tudtára, hogy a "bűnös" valóban megfért... Július 13-án megszületik a halálos ítélet. Pranzíni még a guiüotín alá lépve is elutasítja a papot és ártatlanságát hangoztatja. De az utolsó pillanatban kikapja kezéből a feszületet és többször megcsókolja. Egy perc múlva halott. - Teréz sírva olvassa a "LaCroix" tudósítását: Pranzíni nem gyónt megés ártatlanságát hangoztatta. Ugyanakkor tudja az "ici-pici jel"-bői, hogy

a kárirelita - ritka, retusálatlan felvétel

megtért, tehát megmenekült, elnyerte az életet! Pranzínit később is "első gyermekének" nevezi a felelősséggel, aggodalommal, életadó örömmel így lassan a "lelkek anyjává" növő Teréz.

T

eréz azokat öleli magához - kommentálja a Pranzíni ügyet a szent gyermekkorának legmodernebb ismerője, Jean-Francois Six - akiket a kor megvetett, eltaszított: a bűnösöket, a gyilkosokat, a prostituáltakat. Ezt a belső magatartását erősíti meg egy másik élménye. "Egy vasárnap - emlékszik vissza Teréz - keresztrefeszí- tett Urunk egy képét nézve mély fájdalommal gondoltam arra, hogy ez a vér a földre hull, és senki sem fogja föl. Akkor elhatároztam, hogy lélekben a kereszt lábánál fogok tartózkodni, hogy felfogva ezt