A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-03-01 / 3. szám
102 nak "szentelt", "átadott" életet jelent. A mi életünk iránya és célja, hogy átadjuk magunkat embertársaink szolgálatára. Ezt olvassuk szent Pál levelében: "üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk. Földre terítenekbennünket, de el nem pusztulunk. Testünkben folyton-folyvást viseljük Jézus szenvedését, hogy egyszer Jézus élete is megnyilvánuljon testünkön. Életünkben állandóan ki vagyunk téve a halálnak Jézusért, hogy majd Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkön" (2. Kor. 4, 9-12). - Mennyire igaznak hangzik ez a szöveg, főleg ami az üldözést és földreterítést illeti. De ne tévesszük szem e- lől a kétszer is ismételt szót: hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkön. Elfogadva sikertelenséget, a szenvedést és üldözést, ami másoktól jön, vagy a saját rövidlátásunk az oka, elfogadva, de nem adva föl az ideált, átadva magunkat teljesen. Jézus Krisztus élete, feltámadása erősödik bennünk. Talán erre utalnak az olvasmányok. Júdás átadja Ót, Ó sajátmaga átadja magát. Erről szól a magról szóló példabeszéd is: a mag meghal, hogy új élet támadjon belőle. Sajnos, néha túlságosan lelkivé tesszük Jézus tanítását. A mai olvasmányok és szent Pál előbbi intése arra buzdítanak, hogy vegyük szavait egészen "testi" értelemben... Átadni magunkat annyit jelent mint másokért élni, másokról gondoskodni, másokkal együttműködni, másokat szeretni úgy, mint Ő tette életében - körbe járt, jót tett, tanított és soha nem szűnt meg "átadni" magát. Egy drámai előadás elénk tárja az élet lényegét mintegy ösz- szesűrítve. Az Úr halálának és feltámadásának ünneplése ugyanezt teszi, elénk tárja az élet értelmét összesűrítve: meghalt, azaz átadta magát és ezért az Atya feltámasztotta halottaiból. Azon az éjszakán, ami olyan sötétnek látszik számunkra, amikor az Úr átadta magát a szenvedésre, azon az éjszakán született az örök élet reménye. .. Azokban a pillanatokban, amikor az Úr példáját követve embertestvéreink szolgálatára szenteljük magunkat, bennünk is felcsillan és erősödik a feltámadás, az örök élet. Szabd Ferenc ® gy tűnik, hogy nemzedékünk - talán az első a történelemben - telje sen ignorálni, felejteni akarja a halált. A mai élvhajhász nemzedék jelszava ez lehetne: "Csak egyszer élünk! " És ennek logikus következménye az a gyakorlati magatartás, amelyet már az ókori költő is megfogalmazott és amelyet később megismételtek: "Carpe
