A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-03-01 / 3. szám
100 gyáriakkor a nyugati kereszténységben az életszentségre törekvést elavult, befelé forduló, világtól elszakadt történelmi jelenségnek tartják. Világos dolog, hogy ezekkel az új szentekkel csak igazi életszentségre törekvő keresztények vehetik fel a versenyt. De sajnos, az egyház új berkeiben az életszentségi eszményt összetévesztik a lázas tevékenységgel mások megsegítésében. Az új életszentséget gyűléskedésben, párbeszédek szervezésében, szervezkedésben, tiltakozó vagy hadj ár at-szerű tüntetésekben, felvonulásokban, felírások rázogatásá- banlátják, belemerülnek a világ gyökeres felfordításába, minden ósdi lerombolásába és valami elképzelt keresztény légvár építésébe. Jf "fából-vaskarika" jut eszünkbe, mikor halljuk, hogy Isten-nél- ff küli, természetfölötti betájolás-nélküli életszentségről szavalnak. - Nem veszik észre, hogy Isten ellenségeinek utóvégre egy a fontos: elidegeníteni az embert Istentől. Micsoda mesteri fogás! Hiszen tudvalévő, hogy minden ember belső tudatalatti mélységeiben ott van a vágy a jó, szép, igaz, a szent után. Az Isten-nélküli szent egy ilyen csalétek a fekete lélekhalász horgán. Appellálva erre a szunnyadó emberi jóság-magra, befogja őket a világ városának építésére a szentség megcsillogtatásával. Holott igazi életszentség csak természetfeletti talajból fakadhat. Isten maga a Szentség és minden szent csak ebből a tőből sarjadhat ki. Aki Isten nélkül akar szent lenni, csak magát ámítja, mert hősnek ugyan hős lesz, a világ szemében és a sajátmaga szemében. Több, mint álszent. Mert az álszent csak színleli a szentséget, szenteskedik valami titkos szándékból. A humanista új szent őszinte és valóban jót akar, de önámítás áldozata. Ide valóban a Szentlélek kell, az első Pünkösdnek a Lelke, aki megtanít arra, hogy elfogadjam Isten akaratát minden vonalon, ahol semmiféle emberi erőlködés nem tud változást hozni, viszont találjak lelki erőt végrehajtani azt a változást, amit Isten maga is akar. Elsősorban önmagámban. Kell ma a Szentlélek hét ajándéka, főleg az értelem, bölcsesség és tudomány ajándéka, hogy be ne kapjam a horgot az új csalétekkel és akarjak igazi szent lenni Isten kegyelmével, hogy szembe merjek nézni az új "szentekkel", akik Isten nélkül és Istentől függetlenül menetelnek egy új világ felé. (s!fd<r Mitwtij) Babos István: Szentbeázéd- templomtalan magyarohnah n »annak pillanatok, amikor unalmasnak és értelmetlennek tartjuk az életet és nem vagyunk magunkkal megelégedve. Ez a világfájdalmas pillanat bizonyítja, hogy vannak olyan pillanatok is - bár
