A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-04-01 / 4. szám
146 imádkozzunk a Szentatyávai Amikor imaszándékunk* a keresztények és muzulmánok közeledésének ügyét állítja elénk, gondoljunk arra is, hogy a múlt számláját ezen a téren keresztény mulasztások is terhelik. A pápák például csaka török veszedelmet látták bennük. XI. Gergely csak mint "ls- ten népének halálos ellenségeit” emlegeti őket, Szent Bonifác szerint pedig csak arra jók, hogy "isten kezében a bűnös kereszténység ostora legyenek". - Azért nem kell azt gondolnunk, hogy régebbi időben azok nagyrabecsülését is kiérdemelték. - A történeti tényeken kívül más faktorok is közrejátszottak abban, hogy a kereszténység teli volt balhiedelmekkei a muzulmánokat illetően. Felületes ismereteik következtében azt gondolták, hogy a muzulmánok vallása a 'Ifélelem'' és "rettegés" primitív Istenhite, vagy hogy többnejűségük az erkölcsi lazaság bizonyítéka. Az igaz, hogy az Izlám hitének népszerűsített bemutatásában nem sok szó esik a szerető Istenről. Az ő hitükben ezenkívül alapvetően fontos vonása a hívőnek Istennel szembeni magatartásában a teljes alávetettség és függés átérzése, a rezignáció a kifürkészhetetlen isteni akarattal kapcsolatban. Azt már nem vették figyelembe az izlámnak ezek a felületes keresztény ismerői, hogy ugyanakkor az isteni irgalomról is bőven szólnak írásaik. A mi "szeretet" fogalmunktól pedig merőben eltérő és Istenre nem alkalmazható az a- rab "szere tét "-fogalom. Az átlagos ismeretekkel rendelkező keresztény figyelmét az is elkerülte, hogy később, a 11. századtól kezdve, a szufimisztika képviselőinek felléptével a szeretet-fogalom Istennel kapcsolatban is megjelenik az Izlámban. - A többnejűség kérdését is csak a történeti körülményekkel tisztában nem lévő, naív elképzelés utasítja egyszerűen az erkölcsi lazaság birodalmába. * Missziós Imaszándék: "...hogy a keresztények és mohamedánok között kölcsönös egyetértés és ennek nyomón termékeny dialógus alakulhasson." %% jfitszáz millió ma Mohamed kö- vetőinek a száma. Túlnyomó részben az arab világ az ottho- nuk, de arab kultúrkörön kívül is bőven akad belőlük. 150 millió Pa• kiszténban és Indiában, 100 millió Délkelet-Ázsióban és 60 millió Afrikában, a feketék között. semmiféle kapcsolatot nem vett. nem tartott velük a keresztény világ. A domonkos Raymond Marti és "tripoliszi" Vilmos a 13. században, a Majorca szigetéről való ferences harmadrendi Ramón Lull pedig a 14. századba forduló időkben nemcsak az arab nyelv, hanem a korabeli híres arab bölcselet ismerői is voltak s Észak- Afrikában a muzulmán intellektuális körökkel kapcsolatban lévén.
