A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-04-01 / 4. szám
szentbeszéd '49 Az izlám világa is fejlődő és változó világ. Erkölcstana ma kétségtelenül közelít a keresztény morál felé. Fanatizmusa, mely a régi korokban a hitnek fegyveres erőszakkal való terjesztését tartotta természetesnek, ma békésebb vizeken evez. A muzulmánokban is él ferde felfogás a kereszténységről; a Szentháromság tana számukra az egy Isten hitével ellentétesnek látszik; nem értik, hogy miképpen beszélhet a keresztény Krisztusról, mint Isten Fiáról; sokukban pedig a gyarmatos idők tapasztalataiból az a felfogás szűrődött le, hogy a keresztények eltértek az igazi, a tiszta evangéliumi tanoktól. Lehetséges-e akét vallásos világkép, a muzulmán és a keresztény között, dialógus? A párbeszéd nem intézmények, nem is világnézetek között folyik, hanem mindig a jóakaratú emberek között. Bizonyos megbecsülést tételez fel, értékek felismerését a "másik oldalon" Ha szem előtt tartjuk a muzulmán világ mély Istenhitét, Jézus tiszteletét (prófétának tartják), Mária személye iránti vonzalmukat (Szűzanyának tartják, imádságaik szövegébe beleszövik nevét); imaéletüknek közösségi jellegét (a müezzin napjában ötször szólítja i- mádságra a hívő muzulmánt); középkori misztikusaiknak a szemlélődés útján folyó Istenretalálását - megannyi értéket, megannyi alapot találhatunk megbecsülésükre. Az egyre szekularizálódóbb világban még szövetségeseket is fedezhetünk fel nennük azok ellenében, akik a hitet az élet minden vonaláról ki szeretnék szorítani. A párbeszéd elkezdődöt. König bíboros a kairói Al-Azhar egyetem vendége volt; két muzulmán szaktekintély a római Gregoriána tanáraival tartott eszmecserét; Beirutbannemrégaz "Előhit?' kongresz- szusán ültek és tárgyaltak együtt keresztények és muzulmánok. Babos Istvánt j^risztus kínszenvedése újra és újra visszhangra talál szívünkben. A szent náromnap ma- gunkbaszállás ás imádság ideje, amikor egész bensőnket átjárja a szenvedő Krisztussal való együttérzés. A bánat és szomorúság mögött újra ás újra előjön egy másik gondolat, amit igyekszünk elhessegetni, mert érezzük, hogy nincs rá válasz. Nemcsak hogy válaszunk nincs rá, de félünk, ha komolyan szembenézünk a kérdéssel, hitünk meginog a gondviselésben, finnek ellenére előbb vagy utóbb szembe lem Nagypéntek
