A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)

1974-03-01 / 3. szám

Father John LaFarge

121

1905-ben, közvetlenül szentelése előtt, felvétel ét kérte a jezsuita rendbe. Amikor 1901-ben New Yorkot elhagyta, anyja külön figyelmeztette, ne engedje elcsavartatni fej ét a jezsuitákkal - Innsbruckban azok tanítottak a teológiai fakultáson - s ő így nyugtatta: "Anyám, semmi a világon nem lesz képes engem jezsuitává tenni..."

A newyorki provincia noviciátusába 1905. november 12-énlépett be. A Hudson-menti Poughkeepsie-ben volt az újoncház s John odautazásának egyik érdekes epizódja Humphrey szenátor jóvoltából a kongresszusi jegyzőkönyvbe is bekerült. Elkésve érkezett a Gr and Central állomásra; a kalauzok már csukták az ajtókat. Futva kiáltott feléjük: "Az ég szerelmére, nyissák ki az ajtót! Most akarom elhagyni a világot!"

A teológiát - mint láttuk - Innsbruckban már elvégezte, a jezsuitáknál mégis kiegészítő tanulmányokat végeztettek vele woodstocki főiskolájukon. 1909-ben azonban, amikor atyja temetéséről visszatért Woodstockba, olyan gyengeség vett erőt rajta, hogy tanulmányait abba kellett hagynia. Elöljárója tanácsára becsukta könyveit és New Yorkba kapott új beosztást - börtönlelkészként. Innét egy év múlva Maryland állam déli részének egy kis plébániájára került. Ez volt életének nagy fordulópontja. Keleti nyelvismeretei eddig szinte predestinálták a szentírástudományok egyik katedrájára s ebben az irányban szövögette terveit. A plébániákon azonban egész erejét beleadta a lelkipásztori munkába s ezeken nem egy helyen a hívek többségben feketék voltak. Tizenöt évig maradt közöttük s közben rádöbbent arra, hogy színes hívei a faji előítéleteknek és a leplezetlen közönynek és nemtörődömségnek áldozatai a társadalomban. Azt is észrevette, hogy az amerikai katolikusok szinte észre sem vették az amerikai életnek ezt a súlyos problémáját; kisujjukat sem mozgatták a feketék, a faji előítélet leküzdésének érdekében. Ahogy később erről emlékezve szerette mondani: "Mindez csak azt bizonyította, hogy nem voltak eléggé, nem voltak igazán katolikusok".

Ilyen körülmények között érlelődött meg benne életének nagy vezéreszméje: az egyház univerzalitásának gyakorlati megvalósítása. Abszorpciónak, "elnyelés"-nek, "beolvasztás"-nak nevezte ő maga ezt az eszmét, amelynek lényege a fajok közötti "falak" ledöntése volt. A polgári jogok négerekre való teljes kiterjesztésének későbbi harcos szószólói előtt jóval felfedezte már az amerikai életben azokat a szokásokat, törvényeket, polgári és politikai életmegnyilvánulásokat, amelyek hálójában több milliónyi amerikai állampolgár a bőrszíne miatt alsóbbrendűnek számított az élet egész vonalán. Et-