A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-03-01 / 3. szám
122 Father John LaFarge tői kezdve tartotta élete főfeladatának, hogy a feketék kulturális és gazdasági életszínvonalának emelésén fáradozzon. LaFarge atya személyében nemcsak egy nagylelkű papot, hanem egy minden tekintetben rátermett szószólót, propagandistát is kapott a feketék ügye. Előadásai, levelezése, folyóiratokban megjelent cikkei mind "lelkiismeret-ébresztők" voltak - főként az amerikai katolikusok felé, hogy el ne menjenek észrevétlenül a fekete társadalom felszabadításának nagy lehetőségei mellett - a nélkül, hogy észrevennék a reájuk váró korszerű missziós küldetést ezen a téren. Ezekre a cikkekre figyelt fel a jezsuiták "America" című tekintélyes hetilapjának szerkesztője, Wilfred Parsons is, aki 1926-ban a lap szerkesztőgárdájába hívta meg LaFarge atyát. Ekkor költözött New Yorkba s az elkövetkező 37 év folyamán ezernél többre rűg a nevével jegyzett cikkek, folyó eseményekhez fűzött kommentárok száma. Ami ezekből az írásaiból kitűnik, az az a gond, amellyel kortársait fáradhatatlanul egy, a pápai enciklikák elveire alapozott társadalmi rend gyakorlati életbe vitelére noszogatja. Meg volt győződve arról, hogy az enciklikák és az amerikai alkotmány tartalmában rejlő emberi jogok érvényrejuttatása képes egyedül olyan előítéletektől mentes társadalmat teremteni, amelyben a feketék jogai is érvényesülhetnek. De nemcsak a sajtó volt kezében az egyedüli eszköz. Jól lát* ta, hogy a feketék ügyét nemcsak a nyomtatott betűnek, hanem mozgalmaknak is szolgálniuk kell. Ezt a mozgalmat nem kizáróan feketék között akarta életbe hívni. Ahhoz, hogy átütő erőt képviseljen, jól tudta, hogy fehérek és feketék közös megmozdulásává kell lennie. "Catholic Laymen's Union" egyesületén kívül, amelyben New York fekete diplomásait és üzletembereit tömörítette, 1933 óta állandó összejöveteleket rendezett a katolikus klérus számára is. Azok jelentek meg ebben a körben, akiket hozzá hasonlóan aggasztott a déli államok katolikusainak nemtörődöm magatartása a faji kérdéssel kapcsolatban, vagy akik északon maguk is a faji előítéletek káros hatásainak csökkentésére törekedtek. 1934pünkösdjén ez a csoport egy jól megszervezett nagygyűlés keretében ébresztette fel a katolikus tömegek figyelmét a keresztény szeretet és igazságérzet követelményeire a feketéket illetően. Ezen a nagygyűlésen született meg a New York Interracial Council, amely egy faji előítéletek megszüntetésétcélzó folyóirat ügyét is kezébe vette. A Council vezetését rövidesen egy katolikus ügyvéd, George Hunton, vette át; székházuk volt a város szívében, ahonnét felkészült
