A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1. szám
a "Teremtés könyve' II párosával föllépő istenek nemzedékeinek a sorát. Az őskaoszbane- zeknek az isteneknek a fellépése teremt rendet. De az istenek és a két őslétező, Apsu és Tiamat, közt kitör a harc. Először Apsut ö- lik meg, majd az Apsu halálát megbosszulni kívánó Tiamatot Marduk öli meg. Tiamat testét kétfelé hasítja; egyik feléből az eget, a másikból a földet formálja meg. Nos, ha a Biblia teremtéstörténetét olvassuk, azonnal fölfigyelünk arra, hogy első soraiban hasonló vonásokkal találkozunk. "Kezdetben teremté az Isten a mennyet és a földet. A föld azonbanpuszta és üres volt". - "Puszta és üres" a héber szövegben a tohu va bohu kifejezés sötét, élettelen és rendezetlen tömeget jelent. .. sötétség volt a mélység szülén, de az Isten Lelke ott lebegett a vizek felett" - az ősóceánt a Biblia héber nyelven te hóm -nak mondja, ez a szó viszont a babiloni eposz Tiamatának felel meg. "Sötétség volt a mélység szinén" - ez a sötétség is a babiloni mítosz őskaoszával rokon. De az ilyen irodalmi rokonság ellenére sem állítható, hogy a Biblia teremtéselbeszélése nem volna más, mint a babiloni kozmogó- nia és teogónia egy változata. Ezek az idegenből vett elemek csak azt mutatják, amint Izajás könyvének, a Zsoltárok könyvének és Jőb könyvének egyes kitételei is teszik, hogy Mózes első könyvének a teremtés -története mellett a nép lelkében egy primitívebb teremtéstörténet is élt, amelyben a babiloni mitológia istenharcait Izrael Istenére, Jahvéra alkalmazták. De igazi istenharcról ez esetben sincs szó, az istenekként megszemélyesített elemek engedelmeskednek Jahve parancsának. Vagyis: a természeti erő a babiloni mítoszban istenségként mutatkozik, annak neve a bibliai teremtéstörténetben már csak mint irodalmi kifejezés, vagy szimbólum található. A Biblia teremtéstörténetének a lényege az, hogy a természet elemeit megfosztja isteni voltuktól és mindet, mint az egyetlen Isten alkotását mutatja be: l)nyoma sincs a Biblia leírásában a mitológia lényeges elemét alkotó harcnak. A káosz hatalmainak a zsidó teremtéstörténetben már semmi hatalmuk sincs, tisztán szimbolikus elemek, a- melyek nemcsak ellenállás nélkül illeszkednekahelyükre, hanem úgy mutatkoznak meg, mint a mindenség építőkövei, A sötétség a világossággal váltakozva alkotja a napot; a tehom, az ősóceán is, miután az Isten ketté osztja, élethordozó és az élethez szükséges elem lesz. 2)a Biblia teremtés-elbeszélése az istenek harca helyett azt domborítja ki, hogy az Isten szavával teremtette a világot. "Mondá az Isten hogy legyen világosság! Es lön világosság. Mondá az Isten, hogy legyen boltozat a vizek között s válassza el a vizeket a vizektől. Meg is alkotá az Isten a boltozatot. Mondá az Isten, gyűljenek a
