A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1. szám
12 a "Teremtés könyve' vizek, amelyek az ég alatt vannak, egy helyre és tűnjék elő a szárazföld. Úgy is lön. " A zsidó teremtéstörténet, ahogyan hat munkanapba sűríti a világtájak és ezek minden ékességének a megteremtését, minden nap munkáját így vezeti be: Mondá az Isten, hogy legyen - és lön... - így zárja be. Evvel az egyszerű, de nagyon plasztikus formulával vezeti a szerző az olvasót arra, hogy a teremtő Isten merőben szellemi hatalmát és abszolút valóságát felismerje. Az Isten mindenegyes alkotását először szóban kimondja, így először mint szellemi valóságot hozza létre, majd akaratának tiszta szellemi erejével, minden erőlködés nélkül, ezeket a fogalmakat a létben megvalósítja. 3)a Biblia teremtéstörténete még azáltal is különbözik a babiloni mítosztól, hogy míg abban a világ kialakulását az istenek születése előzi meg, a bibliai teremtéstörténetben az Isten úgy jelenik meg, mint alkotásai előtt és fölött létező hatalom. A mítosz fantasztikus képekben mondja el az Istenek származását, míg a Biblia ehyáltalán nem is érinti azt a kérdést, hogy a világot teremtő Isten honnan való. Magától értetődőnek veszi, hogy minden kezdet előtt is az Isten öröktől fogva létezett, mert ő maga a terem teilen lét. A Biblia kifejezése: "teremté" ('bara") az egész ószövetségi szentírásban 44 kritikailag biztos helyen fordul elő. Ennek az állítmánynak az alanya mindég kizárólag Izrael Istene vagyis Jahve, csak a Teremtés könyvében találjuk mint alanyt az "Elohím" kifejezést. Jóllehet a szó: 'bara", annyit jelent, mint "csinálni", de a szó tartalmának lényeges eleme, hogy sohasem utal egy már meglévő a- nyagra, amelyből az Isten valamit csinál. Szuverén és mindenható cselekvésről van szó. Aki így alkot, az nem ismer sem fáradtságot, sem ellenállást, sem időt. Joggal állapíthatta meg Köhler, a német szentírástudós: "Az egész Szentírásban nem lehet észszerűbb részt találni a teremtéstörténetnél". A görög természetbölcselőkkel egy időben, de azoktól teljesen függetlenül és egészen más, merőben vallási alapon hirdeti a szent szerző a mítosszal szemben a maga józan, hűvös világképét. Egyes kifejezéseiben még korának hatá* sa alatt áll, de elbeszélésének alapszerkezete azt a teológiailag és bölcseleti szempontból örökérvényű igazságot hirdeti, hogy a világot önmagából megmagyarázni nem lehet és léte minden rétegével és ér kességével egy fölötte álló, abszolút létezőre mutat. Ezt a bölcseleti és vallási igazságot a szerző, korának, kultúrkömyezetének a nyelvén, képeivel mondja el. Az aránylag rövid szöveg művészi felépítéssel állította a zsidó nép elé részben tanítói, részben hitvé- delmi célzattal azt az igazságot, hogy egy Isten van és ez az egy Isten puszta szavával a semmiből hozta létre a mindenséget.
