A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)

1974-03-01 / 3. szám

97

Qqqbqijqí} ás Qiűádás

L ............... - ■ ■ - ■ ^

<=~' ... ~i

Imádkozzunk a Szentatyával>

1. papneveldék-krízisben'

a

próbb kis helyi különbségektől eltekintve a papneveldék élete egész a zsinat idejéig szinte az egész világon egyforma volt. Reggelu- gyanabban az időben keltek fel, közös reggeli imájuk és az elmélkedés után szentmisén vettek részt; előadások, tanulás, felüdülés és közös étkezések a nagy ebédlőkben szinte azonos időben és azonos módon mentek mindenütt végbe. Hétköznapjaik egyhangúságát az ünnepek napirendje, kirándulások, közös és csoportos melléktevékenységek (a liturgikus vagy irodalmikörökben, stb.) tették változatossá. Tanulmányi évüket vizsgákkal fejezték be s aztán vakációra hazamentek.

Ha viszont manapság egy középkorú pap újból felkeresi fiatal éveinek papneveldéjét, alig ismer rá az imádságnak és tanulmányoknak emlékezetében élő intézményére. A szeminárium ma csaknem a szállodák légkörét leheli. A szeminaristák akkor kelnek, akkor fekszenek és úgy töltik idejüket, amikor és ahogy egyénenként akarják samaguk számára megfelelőnek ítélik. Az előadásokon résztvesznek vagy nem vesznek részt - ahogy épp kedvük tartja. Sétálnak, látogatóba mennek, színházba, moziba járnak; étkezni sem biztos, hogy épp a szeminárium ebédlőjébe mennek; néha vendéglőben, máskor ismerőseik meghívottjaiként ebédelnek vagy vacsoráznak. Még tanulmányuk anyagát is maguk válogatják össze kívánságuk szerint.

Az imént felsorolt változások egyikét-másikát szinte A változás oka kivétel nélkül fellelhetjük a nyugati világ szemináriumaiban. Ha az okot keressük, azt kell mondanunk, nagy részben maguk a növendékek kívánták a változtatásokat. Nagy részük ugyanis manapság olyan iskolákból, ifjúsági egyesületekből, sőt néha családokból kerül ki, melyekből hiányzik a régi értelemben *

* Általános imaszándékt "...hogy a papi életre készülők komoly lelki és szellemi képzésben részesülhessenek a szemináriumokban.’’