A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-03-01 / 3. szám
98 papneveldék - krízisben vett keresztény szellem, jellem- és vallásos nevelésben nem kaptak meg sok mindent, ami régebben magától értődő volt s lelki életükben is kezdetlegesebb fokon mozognak, mint elmúlt korok papi életre készülő fiataljai. Ha mégis a papi hivatást érzik magukban, ezt kétségtelenül ide- alizmusuknakköszönhetik. Nem egyszer olyan fiatal papok példája ébreszti fel bennük a papi élet iránt a vonzalmat, akik környezetük társadalmi problémáival - az egyház közvetlen feladatait maguk mögött hagyva - foglalkoznak, áthágták minden "régi" forma és előírás korlátáit és egészen új utakat törtek a lelkipásztorkodás modern lehetőségeinek területén. Ezek a fiatal papnövendékek már szemináriumba lépésük előtt sokat hallottak és olvastak egyházi személyeket, intézményeket és irányzatokat kifogásoló kritikus írásokat s az egyháziak tekintélye sem áll előttük oly magaslaton, mint elődeik előtt. Idealista elképzelésükben a pap a szociális apostol határozatlan körvonalú képében jelenik meg. A papneveldébe sem "tanulni" jönnek vagy egy bizonyos aszketikus és teológiai képzés elsajátításáért - mint előttük annyi nemzedék tette; ők azért jönnek, hogy a papról, a papságról már előbb kialakított eszményüket a gyakorlatban megvalósítsák. A szemináriumok régi rendje az ő szemükben érthetően nem kedvező ideáljuk elérésére. Az imára szánt idő nekik túl hosszúnak, értelmetlennek látszik. A rendszeres, szisztematikus tanulmányok sem divatosak manapság. Értelmi képzésükben is dialógust, szabad hangolású, őszinte vitákat, eszmecseréket kívánnak a mai élet égető problémáival kapcsolatban. A tudatos jellemnevelés módjai és eszközei a "kisdedóvót" juttatják csak eszükbe; az ő jellemüknek szabadon és minden kondicionálástól mentesen kell kialakulnia. Az ő személyiségük fejlődésének nem elavult olvasmányok és aszketikus gyakorlatok, hanem a dinamikus csoport-terápia a kialakítója. - így gondolkodik ma a szeminaristák nagy többsége. Nem kell tehát csodálkoznunk azon, hogy ez a nemzedék alapjaiban ingatja meg a szemináriumok tradicionális eszményeit és módszereit. Komolyabb baj aztán az persze, hogy ami- A tanácstalan vezetőség kor a szemináriumi elöljárók ezzel a fentebbvázolt helyzettel szembekerülnek, teljesen tanácstalanul állnak. Energikus intézkedések, eltávolítás olyan eljárásmód a szemükben, amelyiknek eredményessége eléggé kérdéses - az amúgyis megcsappant hivatásokat még újabb csökkenésnek tenni kis csak az elégtelen papi létszámmal küzdő egyházmegye problémáit növelné. Arról nem is szólva, hogy adott esetben a szeminaristák nyűt ellenállásával találnák szembe magukat - "sztrájkok", közfigyelmet felkeltő nyilvános botrányok se lennének kizárva.
