A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-01-01 / 1. szám
6 missziós hivatások keresztényül élni vágyó kisebbség könnyen a mindig legújabb - és éppen ezért sokszor megkérdőjelezhető - vallási eszmék és divatok áldozatává válik. Ezek a sajnálatos körülmények napjainkban nem egy esetben olyan természetű missziós hivatást ébresztenek a Lélektől kiválasztott lelkekben, amelyik hitterjesztő tevékenységét a nyugati környezetben szeretné kifejteni - olyan keresztények szolgálatában, akik abban a veszélyben vannak, hogy elvesztik Krisztussal való kapcsolatukat. Sokan közülük arra a meggyőződésre jutnak, hogy épp az i- degen, a távoli népek misszionálásának munkája volt oktalan érvágás a nyugati egyházak testén; legjobb erőiktől fosztotta meg őket. Nem ritkán egyenesen azt gondolják, hogy az igazi feladatok elől futnak meg azok, akik "messzi idegenbe" mennek hirdetni a hitet; szerintük ma a misszionálás fő területét a keresztény nyugatban kellene látnia az Egyháznak. - Ilyen és hasonló eszmék sokszor ébredező misszióshivatásokat is visszatartanak attól, hogy kövessék azt a sugallatot, amelyik a távoli népek evangelizálására bíztatja őket. Van - szerencsére - egy józanabb irányzat is a nyugati kereszténységben. Talán épp az előzők ellenhatásaként ébredezik és kezdi világosan látni, hogy ha a nyugati kereszténység önmagába zárkózik, az csak biztos sorvadását jelentheti. Még akkor is, ha ez a magába zárkózás a 'belterületen" végbevitt buzgó munkássággal van összekapcsolva. Miért? Egyszerűen azért, mert a kereszténység problémái ma globális méretűek. A világ ma az Egyházról alkotott véleményét az Egyház globális hatásaiból alakítja ki magának. Ha ez az Egyház erejében csak egy kis részletterületre szűkül össze, tulajdonképpen legbennsőbb lényegével kerül ellenkezésbe. Mert Krisztusban - ha elfogadjuk Megváltónak - az egész emberi nem Megváltóját kell látnunk s az Ő szolgálata az egész emberiség szolgálatát is magában hordozza. A kereszténynek is - Krisztus tanújaként - minden világrész egyházával szolidaritást kell vállalnia; csak így lehet a "világ világossága". A keresztény testvériséget az egész emberiségre ki kell terjesztenie. Életük helyhez kötött dinamizmusának globális jelentőségét és összefüggéseit észre kell venniök. Épp a "távoli népek" evangelizálását szolgáló missziós küldetés elfogadása bizonyítja azt, hogy az Egyház nem zárkózik csak önmagába és megalkuvásnélküli munkálója marad az egész világot magábazárókeresztény testvériség ügyének. Ennek a "józanabb" felfogásnak számtalan jelét láthatjuk. Itt van például fiatalságunk. Ok igazán vágyódnak arra, hogy a világ e- gészével felvehessék a kapcsolatot. Hányán áldoznak közülük esztendőket is arra, hogy valamilyen módon közvetlenül távoli népek segít-
