A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-11-01 / 11. szám
28 1773.1973 D’ Auberre márki, a francia követ és Azpuru érsek, a spanyol követ állandó összeköttetést tartottak fenn de Bernis, d’ Albert - Lynes és Orsini bíborosokkal s lelkűkre kötötték, hogy semmiképpen se engedjék egy "nem felvilágosult" bíboros megválasztását. A Bourbon párt listáján Ganganelli bíboros mindjárt a kezdet kezdetén a papábi- lisek között szerepelt. De Bernis bíboros indiszkréciója folytán egy diplomatikus kijelentését ("amennyiben a kánonjoggal nem ellenkezik afeloszlatás, lehetséges, sőt hasznos is lehet") mint jezsuita-ellenes magatartást könyvelték el. A Bourbon diplomaták még osztályozták is megbízhatóság szemszögéből a jelölteket. Ganganellit a spanyolok (Azpuru) "jó", a franciák (Choiseul) "kitűnő" jeggyel látták el. Csak a nápolyi követ, a gyanakvó Tanucci írta róla, hogy 'Valószínűen titkos jezsuita"... A "zelanti" bíborosok saját körükből nem tudtak egyhangúan megegyezni egy jó jelölt személyében. így az ő figyelmük is Ganganelli bíboros felé irányult. Ok egy másik diplomatikus kijelentését vették komolyan ("a jezsuiták feloszlatásáról éppúgy nem lehet szó, mint a Szt. Péter romokbadöntéséről") s azt gondolták, hogy a rend bátor védelmezője. Május 19-én így egy szavazat ellenében Ganganelli bíborost választották pápává. Az egy ellenszavazat Ganganelli sajátja volt; ő Rezzonico bíborosra szavazott. Az új pápában csalódtak a felvilágosult követek. Szinte naponta zaklatták a jezsuiták eltörlésére vonatkozó ötleteikkel, az azonban négy évig ellenállt nekik. A portugál, spanyol és francia diplomácia koncentrált akciójára is csak addig ment engedményeiben, hogy l/vagy megreformálja a jezsuita rendet, vagy 2/generálisuk halála után nem enged új általános elöljárót választatni s így lassan "kihalasztja" őket. Ez természetesen nem volt elég a felvilágosult világnak. Szalámitaktikájuk újabb apró kis jezsuita-ellenes engedményeket srófolt ki a pápából. Az egyházi államban utasították a püspököket, hogy ne engedjék őket prédikálni és gyóntatni; Frascati, Modena, Bologna, Ferrara, Ravenna kollégiumait fel kellett adniuk; az ú.n. Seminario Romano-t és az ír kollégiumot is kivették a kezükből; beszüntették a pápai segély folyósítását a Portugáliából az egyházi állam területére menekült jezsuiták számára. A diplomaták apró kis győzelmeik közben biztosak voltak, hogy a végső lépést is ki tudják kényszeríteni a pápából. 1772 decemberében virradt fel ez a nap. A franciák az egész francia egyház elszakadásával fenyegetőztek. A pápának tudomására jutott, hogy egyetlen bizalmasát és gyóntatóját, a minorita Bontempit is meg akarják vesztegetni, hogy lelki tanácsai közé a jezsuiták feloszlatását is csempéssze be pápai gyónógyermeke számára. Tizenharmadikán bíz
