A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-11-01 / 11. szám
22 1773.1973 jong az én megváltó Istenemben, mert letekintett szolgálólánya alázatára és mostantól kezdve minden jövendő nemzedék boldogságos- nak hív majd engem. Boldog Mária, Fájdalmas Anya, Isten-Szülő, Tengeri Csillag, Magyarok Nagyasszonya - suttogtam neveit és megint: Boldog Mária! Utunk északnak kanyarodott, eltűnt szemem elől a "szolgálat" ösvénye, mely Názárettől Betlehemig, onnan Jeruzsálemig, a Golgotáig vezetett és onnan az örök Fénybe. Már nem is én, hanem a kövek között kanyargó, kapaszkodó ösvény súgta száz és száz nyelven: Boldog Mária! "ot vlzciöpp tengere” ciklusból: Még ruhástól... Cjteküdj hanyatt a hegy alatt, 1 / hallgasd, az óceán suttog neked. Fejed a fold párnáján megpihenjen. Érzed a földed langyos, forgó ritmusát? Tüdőd most töltsd tele, tiszta a levegő. Ürítsd ki tüdőd, bátran légy szegény. Hogy újra gazdagodj, lélegezz, szabályosan. Gazdagodj, szegényedj, gazdagodj. Szemed két nyitott szárnyán magasba szállj. A felhők között pihenj, a napnak ints. Szabadulj, szolgálj, utazz, maradj, járj a föld érzékeny bőrén kíváncsian veszélyesen, hűségesen, hittel, óvatosan. Szárnyad is van, szállj az otthonos magasban. Merj ember lenni, testbe öltözött, nagyszárnyú lélek. Kirándultál ide s ha ruhád elkopott, a fény majd érted jön s szárnyad alatt emel, hogy hazaérj. Kétszáz éve oszlatták fel a Jézus Társaságot: 1773-1973 V olt valami már a 18. század első felének is a levegőjében, ami nem sok jót jósolt az akkor közel huszonhárom ezer rendtagot számláló Társaságnak. A barokk helyébe a felvilágosodás kora lépett s ebben nem találták helyüket többé Szent Ignác fiai. Mintha régi kezdeményező kedvük, alkalmazkodó zsenialitásuk cserbenhagyta volna őket, tétlenül nézték a vészfelhők gyülekezését a láthatáron.
