A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-01-01 / 1. szám
30 m @§§//éés&ik Körkérdés az ökumenizmusról: HOL IS ÁLLUNK? Egy amerikai katolikus folyóirat nemrégiben körkérdés formájában kérte ki keresztény egyháziak és világiak, teológusok és a keresztény egység ügyében tevékenykedő /alkusok véleményét arról, hogy hol isállunk ma az ökumenizmussal. Az alábbiakban a megkérdezettek egy kisebb csoportjának -szerintünk nagyon tanulságos- válaszát hozzuk. Még tanulságosabb lesz számunkra ez a cikk, ha elolvasása után magunk is próbálunk a saját nevünkben válaszolni a kérdésre. Az én protestáns szemmértékemmel nézve semmi úgy előbbre nem lendíthetné az ökumenikus mozgalmat, mint annak a katolikus tilalomnak a hatálytalanítása, amelyik távoltartja a másvallású keresz- T „tt, ,, , r\»ifi tényeket a szentáldozástól. Öt évvel ezelőtt nem is ____________, erdekelt a kérdés, vájjon jarulhatnak-e együtt az Ur asztalához katolikusok és protestánsok. Eszakírországi presbi- teriánus lelkész lányaként születtem, így nem kellett senkinek se felvilágosítania engem arról, hogy "nagy fal" választ el bennünket a katolikusoktól. Hosszú éveken keresztül bennem is itt meredezett ez a fal; akadályozta a katolikusokkal való kapcsolataimat és elködösítette az egyházról alkotott fogalmamat. Amikor hetente részt vettem a Holy Cross atyák népénekes és gitáros miséjén, hastingsi (Nebraska) kolostorukban, még könnyen el tudtam fogadni, hogy az eucharisztiában "nem közösködünk". Ismertem az érveket, amelyek e mellett szóltak. De ahogy lassan közelebbi ismeretség alakult ki az atyák, a szeminaristák meg énközöttem, egyre nehezebb lett különbséget tennem az "én" és az "ők" között. Ökumenikus összejöveteleinken együtt "kutattuk" a Szentírás értelmét, együtt imádkoztunk - nem volt itt semmi kiélezett ellentét a "protestáns" és a "katolikus" vonalán s úgy véltem, Szent Pál szavai válnak valóra; "nincs többé különbség rabszolga és szabad, férfi és nő között". így omlott le bennem a régi nagy válaszfal s amikor omladékán át - úgy éreztem - a Krisztusban "egy"-ek szabadságába és örömébe jutottam, akkor ért éle-
