A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-01-01 / 1. szám
hol is állunk? 31 tem igazán legfájdalmasabb arculütése. Mi, akik Krisztus békéjében osztozunk - a szentmisék "pax"-át énis megkaptam - nem osztozhatunk Krisztus testében, vérében? Azóta úgy érzem, nincs értelme annak se, hogy az egységért imádkozzam. Minek, ha közben látható tanúságot nem tehetek arról, hogy érzem és átélem ezt az egységet? Mrs. Dwight Marsh a presbiteriánus Hastings Cof/ege egyik tanárának felesége. A kollégium protestáns növendékei és a Holy Cross szeminaristák kezdeményezéséből indult ökumenikus kapcsolatok révén került közelebbi ismeretségbe a katolicizmussal. Az ökumenizmus korát éljük, de sok keresztény még észre sem vette... Tapasztalatból tudom: vannak plébániák, ahol még "nem is hajnalodik" az ökumenizmus napja... Mi az oka? Hallják-e a remény t,™t* w /~í att szavát a szószékekről? Vagy inkább csak a EDNA McCALLION . ,, , . , sy . , ,, , ________________ pesszimizmusét, a regi harcrakesz védelmi érveléseket kénytelenek még mindig elszenvedni? Benyomásom szerint nagy kár, hogy míg szaktudományos vonalon a nemzeti és nemzetközi kommissiók igen szép munkát végeznek!, helyi vonalon sokszor még szervezetek sincsenek, amelyek a hívek számára érthetővé tennék magát a mozgalmat vagy az érthetetlen teológiai nyelvjárásban megfogalmazott eddigi eredményeket. Az ökumenizmus tudatát fel kell ébreszteni a lelkekben. Ennek a kérdésnek kellene elsődleges fontosságot tulajdonítanunk. Ötletekkel én is szolgálhatok. Ha a keresztségben egyek vagyunk, miért nem keresztelhetnénk egyszer-egyszer egymás templomában? Miért idegenkednek attól a gondolattól, hogy vendégszónokként néha ökumenikus lelkészcserét rendezzenek a szószékeken? Ha nem készítjük elő híveinket a jövőre, a bekövetkező fejlemények majd váratlanul érik őket és megnyugvás helyett csak krízist okoznak... Airs. Harry J. McCalHon a newyorki katolikus érseki egyházmegye ökumenikus kommisszióiának tagja. Nem titok, elég sokan hangoztatják, hogy az ökumenikus mozgalom "kifutotta magát". A hatvanas évek nagy lelkesedése és lendülete megszakadt. Esetleg vége az egésznek... Ezt az utóbbi állítást én WILLIAM A. NORGREN 7" ír0m “U. Az viS,ont igaz hogy az ------------------------------- okumemzmusnak uj utakat, uj módszereket kell keresnie. A múlt eredményeinél nem állhatunk meg, ezek önmagukban nem állnak jót a jövőbeli haladásról. Közvetlenül a zsinatot követő időkben mindnyájan meg voltunk győződve arról, hogy az események remek fordulatot vettek az öku-
