A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-10-01 / 10. szám
46 apróságok serietek ellen. • A készülő robbantások híre egyébként is felkavarta a francia közvéleményt, az egyház belépése az "atomellenes" táborba végképp pattanásig feszítette a katonák türelmét. A tengeri erők parancsnoka, Marc de Joybert admirális az orléansi püspök nyilatkozatának hírére felkeresi a hadügyminiszert, Robert Galle/-t, és szabad kezet kér egy katonai nyilatkozat közzétételére. Az admirális hívő katolikus és bosz- szantja egyháza érthetetlen álláspontja. A gyanútlan miniszter nem is sejtette, milyen csetepatét indít el engedélye. Joybert tengernagy cikke így leckézteti az orléansi püspököt: "Monsignor, az önök mestersége, hogy a hitet megismertessék és a szeretetet terjesszék. Tudja mindenki: nem könnyű feladat. De az ég szerelméért, tartsanak ki mellette s hagyják, hogy az állam • amelyik minálunk nagyrabecsüli a lélek értékeit - végezhesse a maga feladatát". Egy este pedig a televízió képernyőjén jelenik meg az admirális és a francia püspöki karnak a következő tanácsot adja: "Maradjanak a nyájuk közelében. Azzal foglal kozzanak." • Ez az utóbbi kijelentés túl erős volt ahhoz, hogy a püspökök (akik egyébként nem mindig adnak igazat Msgr. Riobénak és "militáns katolikus főiskolás múltja" számlájára írják túlzott aktivitását) csendben maradhassanak. Nagy többségük nyíltan a Riobé-nyilatkozat pártjára áll. A katonák és a papok között kialakuló ellentétet Jean Daniélou, a jezsuitából lett bíboros próbálja enyhíteni. 0 a püspökökkel is, a kormánnyal is, Rómával is akarja őrizni a jó viszonyt s úgy nyilatkozik, hogy a háború és béke kérdései nem lehetnek közömbösek az egyház számára; ugyanakkor helyteleníti.Msgr. Riobénak a véderőket támadó gesztusát. Az okos bíboros álláspontja azonban most az egyszer nem talál követőkre a francia püspöki karban. A főpásztorok nagy része úgy érzi, az egyházat főként a béke kérdése nem hagyhatja közömbösen s napjaink francia hierarchiája egyhangúan elítéli az atomfegyverkezést. Azzal nem sokat törődik a francia püspöki kar, hogy ez az álláspontja tetszik-e a kormánynak és a katonáknak. 1972-es lourdesi konferenciájuk óta egyre világosabban arra az útra térnek, amelyik megváltoztatja az egyház "képét" a figyelő emberiség szemében s nem úgy mutatja be többé, mint az "establishment" szövetségesét, a meglévő és fönnálló társadalmi rend konzervatív őrét. Élénken emlékezetükben él, hogyan veszítették el a francia munkásságot a 19. században, miközben a polgári rend konzervatív értékeinek őrei voltak. A francia püspökök nem akarják a jövőben mégegyszer átélni, hogyan ürülnek ki templomaik, hogyan hagyják el csalódott tömegek az egyházat. Ebben a törekvésükben a Vatikán is támogatni látszik őket. VI. Pál pápa még egy 1966-os megnyilatkozásában mondotta: "Aggodalmainkat csak növeli... az atomfegyverkezési verseny, a nacionalista jellegű hódítások fékezhetetlen vágya". Azt is bíztató jelnek köny- veltékel, hogy aVatikán nemrégiben a megüresedett reimsi érseki székbe
