A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)

1973-10-01 / 10. szám

ti • • • // II- 1

a /OVO SOKK/O

35

bűnökkel terhelt múltunkat is *.

A pszicho-teológia művelői még arra is figyelmeztetnek bennünket, hogy az idők folyamán a hagyományokra figyelmes magatartásunk szinte a tradíció bálmányimádóivá tett bennünket. Szerintük a keresztény tradíció jelentősége abban van, hogy a jelenben végbemenő keresztény ekszperienciáinkra megnyitja értelmünket; azoknak jelentését világossá teszi. De a keresztény történés nagy pillanataira nem elég csak visszaemlékeznünk, újból át kell élnünk azokat. Ezek a pszicho-teológusok azt is állítják, hogy az emberiségnek a boldogság, az egység utáni vágya értelmetlen, ha egyben nem a jövendő vágya is. Hasonlóképpen szerintük a konfliktusok és az egyenetlenség, a faji gyűlölködés és az előítéletek mind arra mutatnak, hogy hiányzik belőlünk még a jövőnkbe vetett bizalom.

A jövő előjogát hirdető teológia protestáns mesterei szerint létünk központi ténye, hogy a jelenben élünk s ez a jelen visszanéz ugyan a múltba, de a jövő felé is fordítja tekintetét. A múlton, a hagyományokon való töprengésünk az 5 szemükben nem annyira bálványozás, mint inkább egy félresikerült idealizmus következménye. De az igazi Isten nem a múlt megváltoztathatatlan mozdulatlanságáé, hanem az előre ki nem következtethető, nem kontrollálható jövőé. Az egyház igazi hatalma az ő szemükben a "negatív gondolkodásban" nyilvánul meg; a közvetlen szemünkbe ötlő helytelenségek tagadásában - mert látjuk, mivé kellene lenniük s mivé lehetnének. Az ő esz- katológiájukban minden dolognak igazi lényege a jövőben van.

AAindezek tudatában érthetetlen lenne, ha az egyház nem érezné bizonyos lojalitás kötelezettségét a jövő irányában. De ezt a lojalitást semlegesíthetik olyan törvények, olyan organizációs szisztémák és olyan közvetlen célok, amelyek annyira "csak a jelenre" irányulnak, hogy tulajdonképpen romba döntik a jövőbe vetett reményeinket. Egy jövőre irányuló intézménynek tulajdonképpen minden tagja autentikus magatartására figyelemmel kell lennie. Észrevenni a szembeötlő i- gényeik mögött rejtőző igényeket, tekintettel lenni a kifejezésre jutott érzelmeik mögött bujkáló érzelmekre. Ha az intézmény csak a tekintély alapjára helyezkedik, épp a jövő szemszögéből autentikussá válható magatartást fojthatja el tagjaiban.

* Schillebeeckx "God the Future of Man" címmel írott könyvében óv ugyan a haladói eszméibe vetett "naív optimizmustól", ugyanakkor ő is aláhúzza ezt az új Isten-fogalmat, mondván: "Isten mindig az 'eljövendő marad a mi számunkra, O a mi jövőnk".