A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-01-01 / 1. szám
28 Burmában... és többségében csak tiltakozó felvonulásokat rendez - akkor látjuk teljes egészében azt a terhet, ami a burmai politikai vezetők nyakába szakadt. Mivel a hivatalos buddhista elit (a szerzetesség lenne ez) képtelen a buddhizmus belső megújulását levezetni, még erre is a "laikus" elitnek kell vállalkoznia. Azt - mint említettük - tisztán látják, hogy erre szükségük van, mert a társadalmi átformálást csak a múlt kulturális és vallási alapjaira építve tehetik időtállóvá. U Nu első miniszterelnöksége idején a buddhizmust az ortodox marxizmussal akarta felhígítani. Két meggondolás térítette le erről az útjáról. Az egyik: gazdaságilag járhatatlan volt (tőkét vállalkozásaihoz csak Nyugattól remélhetett). A másik: meggyőződéses buddhista lévén felfedezni vélte azokat a belső erőket, amelyek magában a buddhizmusban is megvannak ehhez az átalakuláshoz. A burmai szocializmust buddhista szocializmusban akarta kialakítani. Ennek kiindulópontja épp a buddhista szerzetesieszmény lehetne - Buddha kolostorai annakidején a brahmin kasztokra osztott indiai területeken a vagyonközösség, az egyenlőség és osztályokra nem tagolt társulás példái voltak. A buddhista szerzetesi eszményt azonban nem könnyű társadalmat irányító erkölcsi meggyőződéssé tenni. U Nu maga számára is annyira vallási fogalommá tette a buddhista szocializmust (volt olyan programja, amelyik hatvanezer miniatűr pagodamásolatot készíttetett az országban), hogy a végén türelmetlenségében csak a szerzetesi erényeket erőszakolta volna ki népéből - anélkül hogy pozitív politikai akciókkal megkönnyítette volna számukra a "nagy" átalakulás menetét. Ebből a koncepcióból a politikai realizmus hiányzott. Ezért is kellett a hatalomtól 1950-ben megválnia. Akkor rövid időre Ne Win tábornok lett a miniszterelnök, aki aztán 1962-ben államcsínnyel tulajdonképpen katonai kormányzatot vezetett be Burmában. O in* kább reálpolitikus, buddhista meggyőződése sem olyan átütő erejű, mint elődjéé, aki épp az utóbbi időben a burmai szocializmus elárult buddhista eszméire hivatkozva szervez a vidéken kubai mintára ellenállást - bár egyelőre még nem látható, milyen eredménnyel. Ne Win egyébként parancsuralmi eszközökkel kísérletezik a burmai múltat a jövővel egybeforrasztani. Politikai realizmusa azonban nem sokkal több eredményt mutathat fel ezen a téren, mint annakidején U Nu rajongó buddhizmusa. Az mindenesetre kétségtelen, hogy Burma napjainkban mély-
