A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-10-01 / 10. szám
(a lőcsfalvi pap naplójátxól) 19 kokra és dalocskákra... Szép símán ment minden s talán így ment volna mindörökre, ha Priszcilla nővér nem lett volna olyan erőszakosan kíváncsi s nem feszegette volna a dolgot, amit most elmondandó leszek, olyan erélyesen. O Volt a hatodik osztályban egy helyes kis lányka. O volt a legjobb énekes az egész iskolában s vasárnaponként úgy zengett tisztán csilingelő hangocskája a gyermekek miséjén, mint egy kis pacsirtáé, mikor ég felé emelkedve dicséri Istent dalával. A lányka neve Petrik Zsófi volt. Egy énekórán a hatodik osztályban a nővér új éneket készült betanítani. "Zeng a harang hívó szóval e szép ünnep reggelén." Először lejátszotta a gyermekeknek a kis iskolai harmóniumon. Petrik Zsófi füle rögtön fogta s már halkan dúdolgatva követte a játékot.- No most, lányok, én először eléneklem nektek, hogy halljátok, hogyan kell... Tehát figyelem! Odaállt a harmónium mellé, egyik kezével megadta magának a hangot s a hatalmas darab nővér kiengedte a hangját, mintha a nagy- közönség előtt, a színpadon lenne. A lányok tátott szájjal bámulták. Zsófi pedig grimaszolva mosolygott, mint akinek fáj is valami, meg tetszik is valami... Ahogy tovább remekelt a Priszcilla nővér, annál inkább grimasz lett a mosoly a Zsófi arcán. Próbálta szegényke magába fojtani, a végén azonban gyengének bizonyult és bizony elkacagta magát. Az osztályban is mind többen kuncogtak, hihegtek-ha- hogtak... míg lassan az egész osztály kacagott. A nővér hirtelen elhallgatott. Vörös lett a képe, mint a szegedi paprika...- Ki volt az, aki először nevetett?! A lányok megszeppenve elnémultak.- Nos, ki volt az?!- Én voltam, kedvesnővér - szólalt meg szepegve Petrik Zsófi.- És miért nevettél?! • • •- Azonnal megmondod nekem, miért nevettél! Újra nincs válasz.- Mondod meg rögtön, miért nevettél?! - erőltette a nővér.- Nem tudom - suttogta szégyenlősen Zsófika.- Nem tudoood?! Hát tudod-e kik szoktak ok nélkül nevetni?- Nem tudom...- Dehogynem tudod! Nos, ki vele! Zsófi sírni kezdett.- Ne bőgj, hanem felelj a kérdésemre! A könnyek ugyan potyogtak, de felelet nem jött.
