A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-09-01 / 9. szám
41 társként szeretne odakapcsolódni minden hivő lélek mellé. Hallgatni, visszavonulni - az Isten példájára... Ha jól utána gondolunk, mi keresztények olyan könnyen tudunk ítélni, olyan egy-kettőre képesek vagyunk határozni olyankor, amikor másokról van szó. S olyan nehezen vagyunk képesek arra, hogy Isten gyöngéd szeretetét sugározzuk "mások" (a gyerekeink) felé. Mi is hányszor leszünk (mint Janice anyja) mások személyiségének a "gyilkosai"? Hányszor van bátorságunk ahhoz, hogy hagyjuk a "másikat"beszélni a maga ritmusa, a maga nyelve szerint s mi - mielőtt dirigálni kezdjük - igazán megértőén hallgassuk végig? Az az Isten, Akit Jézus állít elénk, nem a farizeusok mindenbe azonnal beleszóló, mindenbe azonnal beleavatkozó istene, hanem a hallgatásé. Isten a maga néma csöndjén át szól hozzánk. Mi mindenáron szólásra szeretnénk bírni, de 0 a hallgatás csendjébe burkolózik. Mi azt szeretnénk, ha jóváhagyását vagy rosszalását érthetően kinyilvánítaná, de 0 egy szót sem szól. Mintha napjainkban még "csendesebb" lenne, mint valaha - szinte visszavonul a világtól és a világból. Hagyja, hogy az ember legyen igazi ura a világmindenségnek - még a lelkiismeretek mélyén sem zavar manapság: hányán vannak, akiknek fel sem vetődik elméjében az Ő létezésének lehetősége? Miért nem tudjuk mi keresztények Istennek ebben a hallgatásában - s abban a tényben, hogy annyi ember szinte erőszakkal hallgattatja el magában Ót - a mi időnk nagy jelét észrevenni? Az O csendjének és hallgatásának nagy jele nem azt akarná épp mondani nekünk, hogy Istent egyedül a szeretetben fedezhetjük fel? Abban az elementáris kapcsolatban, amelyben széles, nagy helyet kap az emberi szabadságunk. Mert csak ebben a szabadságban van lehetősége annak, hogy magunktól és nem kényszerítve és szabadon átadhassuk magunkat Neki és embertestvéreinknek. Ő akarta ezt így. Ahogy Hölderlin * olyan szépen írja: "isten úgy alkotta az embert, ahogy az óceánok a szárazföldet: visszahúzódva, visszavonulva..." szülők és gyermekek * Johann Christian Friedrich Hölderl in (1770-1843) a német idealizmus tragikus sorsú költője. Tűbingenben protestáns teológiát tanult, de sohasem ordinál tatta magát. Gazdag családok házitanítójaként korának nagy irodalmi (Schiller) és szellemi (Fichte) hírességeivel tartott kapcsolatot. Életének utolsó 36 évét elborult elmével egy tűbingeni asztalosmester gondozásában töltötte. Köl tészetében a görög humanizmus mögül erőteljesen törnek elő a német ideal izmus keresztény alapjai. Művei nagy részét barátai rendezték sajtó alá.
