A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)

1973-09-01 / 9. szám

41 társként szeretne odakapcsolódni minden hivő lélek mellé. Hallgatni, visszavonulni - az Isten példájára... Ha jól utána gondolunk, mi keresztények olyan könnyen tudunk ítélni, olyan egy-kettőre képesek vagyunk határozni olyankor, amikor másokról van szó. S olyan nehezen vagyunk képesek arra, hogy Isten gyöngéd szeretetét sugározzuk "mások" (a gyerekeink) felé. Mi is hányszor leszünk (mint Janice anyja) mások személyisé­gének a "gyilkosai"? Hányszor van bátorságunk ahhoz, hogy hagyjuk a "másikat"beszélni a maga ritmusa, a maga nyelve szerint s mi - mielőtt dirigálni kezdjük - igazán megértőén hallgassuk végig? Az az Isten, Akit Jézus állít elénk, nem a farizeusok minden­be azonnal beleszóló, mindenbe azonnal beleavatkozó istene, hanem a hallgatásé. Isten a maga néma csöndjén át szól hozzánk. Mi min­denáron szólásra szeretnénk bírni, de 0 a hallgatás csendjébe bur­kolózik. Mi azt szeretnénk, ha jóváhagyását vagy rosszalását ért­hetően kinyilvánítaná, de 0 egy szót sem szól. Mintha napjainkban még "csendesebb" lenne, mint valaha - szinte visszavonul a világtól és a világból. Hagyja, hogy az ember legyen igazi ura a világmindenségnek - még a lelkiismeretek mélyén sem zavar manapság: hányán vannak, akiknek fel sem vetődik elmé­jében az Ő létezésének lehetősége? Miért nem tudjuk mi keresztények Istennek ebben a hallgatá­sában - s abban a tényben, hogy annyi ember szinte erőszakkal hall­gattatja el magában Ót - a mi időnk nagy jelét észrevenni? Az O csendjének és hallgatásának nagy jele nem azt akarná épp mondani nekünk, hogy Istent egyedül a szeretetben fedezhetjük fel? Abban az elementáris kapcsolatban, amelyben széles, nagy helyet kap az em­beri szabadságunk. Mert csak ebben a szabadságban van lehetősé­ge annak, hogy magunktól és nem kényszerítve és szabadon átadhas­suk magunkat Neki és embertestvéreinknek. Ő akarta ezt így. Ahogy Hölderlin * olyan szépen írja: "isten úgy alkotta az embert, ahogy az óceánok a szárazföldet: visszahúzódva, visszavonulva..." szülők és gyermekek * Johann Christian Friedrich Hölderl in (1770-1843) a német idealizmus tragikus sorsú költője. Tűbingenben protestáns teológiát tanult, de soha­sem ordinál tatta magát. Gazdag családok házitanítójaként korának nagy irodalmi (Schiller) és szellemi (Fichte) hírességeivel tartott kapcsolatot. Életének utolsó 36 évét elborult elmével egy tűbingeni asztalosmester gondozásában töltötte. Köl tészetében a görög humanizmus mögül erőtel­jesen törnek elő a német ideal izmus keresztény alapjai. Művei nagy ré­szét barátai rendezték sajtó alá.

Next

/
Oldalképek
Tartalom