A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-09-01 / 9. szám
40 szülők és gyermekek adódnak helyzetek, amelyeken "megtörnek" s mint egy híd korhadó deszkái, az egész építményt magukkal ragadhatják a pusztulásba. Hol ■ és kikben - van a hiba? Szülők és gyermekek két külön világban élnek. Hányszor előfordul, hogy anyagilag jó helyzetben lévő, kiegyensúlyozott és keresztény légkörben nevelt gyermekek fordítanak hátat nemcsak a vallási élet gyakorlatainak, hanem a hitnek is. Miért fordulnak el ezek attól, ami szüleik életének igazi értelmet tud adni? Szegény szülők sokszor önmagukat vádolják: "Nem tettünk meg talán mindent, amit megtehettünk volna". Máskor meg a mai világot, a nevelőket - beleértve a papokat is - okolják, "itt az eredménye az engedékenységnek, a mindent megértő, mindent elnéző modernkedésnek! " - mondják. "Manapság ezeknek a fiataloknak sok mindenről prédikálnak, csak az Istent, a tízparancsolatot nem emlegetik elégszer" - hallható ilyen kifogás is. "ide jutunk, ha nem vagyunk e- lég szigorúak" - ez sok szülőnek a meggyőződése. Vajon csakugyan ezek lennének az okok? Néha azt hisszük, e- lég, ha keményen "beszélünk a fejükkel", beléjük erőszakoljuk a helyes elveket, a helyes magatartást. Nekünk keresztényeknek különben is kísértésünk van arra, hogy a magunk elveit, a magunk módszerét olyan biztosan igaznak, helyesnek, evangéliuminak lássuk. De átgondoltuk-e már, mennyire igazak, mennyire helyesek és menynyire evangéliumiak ezek az elvek? Az igaz, hogy Jézus az Igazság, de ebbe az Igazságba mi olyan gyorsan beléképzeljük a magunk kis egyéni "igazságait", elgondolásait... Hol vagyunk mi sokszor annak a Jézusnak az igazától, aki vakokat, némákat, bénákat gyógyított, kenyeret szaporított s amikor a farizeusok "égi jelet" kértek tőle, "gonosz és házasságtörő nemze- dék"-nek nevezte őket, akik nem tudják "felismerni az idők jelét"? Felismerjük-e mi az idők jelét? Ha mi a lelkiismeretekre o- lyan Isten-fogalmat kényszerítünk, amelyben az Isten állandó tevékenysége egyedül a jutalmazás és büntetés; 0 a nagy törvényhozó és a társadalmi rend Ore, aki megtapasztalhatóana "jól neveltek" pártján van mindig - akkor messzire elkanyarodtunk az igazi Istentől. Attól az Istentől, aki Jézus Krisztusban emberré lett s odakínálta az emberiségnek a maga igazát, a maga békéjét. Azt az igazat és azt a békét, amelynek semmi köze sincs sokszor szentnek látszó eszmék és elvek zsarnokságához - amikhez pedig olyan bálványimádásszerű- en ragaszkodunk és amik alá másokat is odakényszerítenénk. Az Ő igazsága és békéje munkáinkban és hétköznapunk szürkeségében abban a szinte baráti felkínálkozásban nyilvánul meg, amellyel sors
