A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-09-01 / 9. szám
szülők és gyermekek 39 gét, amikor leányuknak életet adtak - így gondolja legalábbis a problémáiba lassan belegabalyodó Janice. "Nem akarom megölni a gyermekemet! " - kiáltozta önmagán kívül. "Nem rád tartozik a döntés!" - vágta rá az anyja. Janice azóta hallgat. Az apa nem avatkozik bele anya és leánya vitájába. Nem áll most sem a sarkára. Az anya rákényszeríti a leányra akaratát, de pszichikai énjét semmisíti meg ezzel. A film érzékelteti, hogy a "kisbaba" tulajdonképpen be-nem-vallott, nem-tudatos kísérlet volt a leány részéről arra, hogy a külsők számára "normálisnak" látszó, Janice előtt viszont "zsarnoki" családi környezetből kimeneküljön. A tervet keresztülhúzták s a leány lelki egyensúlya megbomlik; a szótlanság csendjébe dermedő "idegbeteg" lett belőle. A család természetesen nem nyugszik bele a változtathatatlanba. Vissza akarj a szerezni Janice elmebeli "egészségét" s orvostól orvosig hurcolják - mindhiába. A film utolsó jelenetei között egy egyetemi szaktekintély mutatja be az esetet a nagy előadóteremben az orvostanhallgatóknak. "Aránylag kiegyensúlyozott, boldog és békés családi környezet - mutat rá a külvilágról tudomást sem vevő leányra - napsugaras gyerekkor. A tünetek: kényszerképzetek, m a- gábazárkózás, automatizmus. Láthatják, uraim, nincs összefüggés a felsorolt tünetek és a beteg előélete, környezete között." Janice esetét senki sem érti. Sem az orvosa, sem a szülei *. Mindent elkövettek, hogy "minden jó legyen" s az eredmény ez az értelmetlen és fel-nem-oldható összevisszaság... A szülők nem gonoszak. Ok mindent megtennének Janice érdekében s értetlenül hallgatják nagyobbik lányuk tirádáit, aki őket teszi felelőssé húga állapota miatt. Ahogy ők látják: mindkét lányukat egyformán nevelték; mi a magyarázata annak, hogy az egyik "normális", a másik felmondta a szolgálatot? A szülők maguk is inkább áldozatok, mint tettesek. Áldozatai bizonyos társadalmi szokásoknak - ezek szerint rendezték be életüket s későn vették észre, hogy "nem válnak be"; * A filmnek ez a beállítása nem "orvosellenes". Inkább a neves pszichiáter és lélekelemző, a skót Ronald Lai ng hívének látszik, 0 o hatvanas években Aaron Esterton és David Cooper társaságában dolgozta ki újszerűén ható ideg-gyógyászati módszerét. Itt elég annyit tudnunk róla, hogy az idegszanatóriumok betegeikülönítésének, a csillapítok és az e- lektrosokk al kai mazásának ellensége. Az idegbetegség "szabad lefolyásának", a szkizofrénekkel eddig lehetetlennek tartott "dialógusnak" híve. Betegeinek nemcsak tüneteit, hanem egész "élet-kontextusát" ismerve kezd a gyógyításhoz • s ehhez orvos és beteg, beteg és beteg közt kiérő, élő kapcsolat is tartozik. - A módszert "antipszichiátriának" hívják.
