A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-09-01 / 9. szám
30 a missziók igazi baja A legutóbbi római püspöki szinodus sem tette lehetővé, hogy házas embereket szenteljenek pappá a missziós "Lelki gyarmatosítás" területeken. Pedig ezek lehetnének egy-egy helyi keresztény közösség igazi lendületet biztosító vezetői, bekapcsolói népüknek a szentségi élet áramlásába. Természetesen értem, hogy a céljuk az volt, hogy mindenütt, Afrikában is, Ázsiában is a latin rítus papi életideálját valósítsák meg. Csak nőtlen és csak hosszú teológiai kiképzésen átmenő papok képe lebegett eszményként a szemük előtt. Csakhogy az ilyenek egyre kevesebben vannak és nincs módjuk épp csökkentett számuknál fogva, hogy a kereszténységet igazán minden keresztény közösségbe belé- gyökereztessék. A helyi kis közösségek számára (mert nem köztük élnek, csak időről-időre látogatják őket) mindig egy kicsit "idegenek" és "kívülállók" maradnak. Még ha bennszülöttek is. Az ilyen életforma, az ilyen kiképzés jó és szentéletű papokká teheti őket, de a nyugati egyház jellegzetességeinekarájukerőszakolása nekem mindig egy kicsit "lelki gyarmatosításnak" látszik. S nemcsak a fentebbiek miatt látszik ez nekem gyarmatosításnak, hanem a miatt is, hogy ez a nyugati stílusú "papi vezetés" tulajdonképpen minden felelősséget, az irányítás és kezdeményezés teljességét a lelkipásztor kezébe adja és megakadályozza a helyi közösségek egészséges autonómiájának, a keresztény életbe való felnőtt és felelős bekapcsolódásának kialakulását. A helyi keresztény közösségeknek ez a globális "idegentől", nem a körükben élő paptól függése teszi aztán azt is lehetetlenné, hogy magának a zsinatnak egyik leghőbb vágya megvalósulhasson: "hogy a hívek közösségének saját köreikből legyenek lelkipásztorai" (Ad Gentes n. 5 és n. 16). Ha ehhez még hozzávesszük, hogy mostanában egyre többször fordul elő a missziós országokban a hithírdetők kiutasítása, még komolyabbnak kellene látnunk a helyzetet. Miért utasítják ki őket? A kérdés mélyén mindig azért, mert "idegeneknek" érzik őket. Legalábbis azokban az esetekben, amelyeket jómagam például az afrikai kiutasításokból ismerek. A hithírdetők maguk eléggé világosan ítélik meg a helyzetet. Csak néhányat hadd soroljak elő az általuk Az afrikanizckió problémája felismert problémákból. - Nincs egyetlen, a "maga lábán" megálló keresztény közösségünk — hangzik az első megállapítás. Es valóban számtalan sokaságában a keresztény településeknek csak évente pár alkalommal tud misét bemutatni a pap. Egy másik megállapítás: a
