A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-09-01 / 9. szám
a missziók igazi baja 31 zsákutcába jutott a missziókban. Keresztelendőket és keresztelteket olyan útra viszünk, amelyik sehova se vezet. Vagy legalábbis képtelen pasztorációs helyzethez. így például, amikor a gyermekeket elsőáldozáshoz vezettük és szentségi életre akarjuk szoktatni, tudjuk, hogy legközelebb hat vagy nyolc hónap múlva látjuk csak őket. A ka- tekézisünk (nagyon helyesen) Isten szava, az eucharisztia s a szentségek körül központosul s ugyanakkor előre látjuk, hogy egyiket sem tudjuk rendszeresen biztosítani számukra *. Olyan ez, mintha a kalóriákhoz szabott egészséges étkezésre adnánk tanácsot azoknak, a- kiknek nincs betevő falatjuk**. - És itt a harmadik, szintén gyakran hallható probléma a hithírdetőktől: az így "messziről" vezetettke- resztény közösségek fejlődésképtelenek. Nem tudják még a maguk keresztény énjét se kialakítani. Hogyan várjuk el az időnként misézni megjelenő misszionáriustól, hogy a közösségek konkrét problémáira (s ezek komolyak és döntő fontosságúak néha akár az erkölcs, akár a gazdasági és politikai élet terén) komoly megoldást adjon, a- mikor ezeket a problémákat "belülről", a közösséggel együtt élve lehet csak igazán átérteni? Hogyan lesz az ilyen időnkinti szentmise azzá, amivé lennie kellene: az üdvösségnek az ő konkrét életkörülményeikben való megjelenésévé? - Végül: az afrikai egyház nem e- léggé afrikai. Néhány fekete püspök, egy újabb fekete bíboros még nem teszi afrikaivá itt az egyházat. A lelkek szolgálóinak kellene körükből jöttnek lennie mindenütt ahhoz, hogy a Lélek vezetésével a maguk sajátosan afrikai kereszténységét élhessék. S meg is vannak helyenként azok a vezetésre termett jó lelkek, akik ezt megtehetnék. Csak az a baj, hogy nősek, nem tudnak latinul és nincs mögöttüknégy év teológia sem. Ezért nem szabad még gondolni sem arra, hogy a helyi eucharisztikus lakomákon prezideálhassanak is valaha... A jövőre számítva főként két fontos lépést emlegetni a teendő? rtek a helyzettel tisztában lévő hithírdetők. Először is fontos lenne az idegenből jött erők "tervszerű visszavonulását" előkészíteni. Ez a visszavonulás mindenképpen be* Ahogy egyik afrikai misszióstársam mondta: "Embertelenség azt kívánni egy fiatal pártól, hogy 50 kilométert gyalogoljanak azért, hogy a házasság szentségében részesül jenek. Családjuk és ismerősei k ünnepi közel- ségétmellőzzék - pusztán azért, mert nincs elég papunk ahhoz, hogy 80 falucskánkban az évi 140 házassághoz személyesen asszisztáljanak." ** Guinea esete jó példa erre. A hithírdetó'k kiutasítása után a gyakorlatban papok, eucharisztia és szentségek nélkül maradtak az ottani keresztények. Mindenki sajnálkozik rajtuk, de senki sem tesz egy lépést sem a helyzet megváltoztatására.
