A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)

1973-09-01 / 9. szám

26 Roger Garaudy pá! fordulása sejtesse a lehetséges jövendőt... Teliát e? a könyv elkötelezi az olvasót is..." Ez a két, hosszabb, vallomásszerű részlet is sokat mond Ga­raudy érdekes vállalkozásáról. Lássuk most kissé közelebbről a könyv tartalmát. Minket most természetesen azok a részletek érde­kelnek, amelyek a vallással, a keresztény hittel kapcsolatosak *. A "Választás" mindjárt az első részében az ifjúság kihí­vásával foglalkozik. Garaudy, aki az utóbbi években beutazta a vilá­got és a legkülönbözőbb országok ifjúsági mozgolódásait jól ismeri, megmutatja azt, hogy mit leplez leamai kontesztálás és mi az ifjúság forrongásának prófétai szerepe. Mivel a jövendővel akar fog­lalkozni könyvében, hát az ifjúságot figyeli, hiszen - ahogy mondani szokás - a fiataloké a jövő. Nos, az ifjúság visszautasító magatartá­sa és haragja napról-napra előre jelzi a jövőt, amely már megkezdő­dött. Civilizációnk, sőt forradalmaink csődje is választás elé állít bennünket. Garaudy statisztikai adatokkal is illusztrálja a világ hely­zetét, azt a gazdasági-, társadalmi-, kultúrális mutációt, amely az öntudatokban is forradalmi változást idéz elő és amely - az átalaku­lások ütemének felgyorsulása miatt - egyre sürgetőbben követeli a tervezést, az előrelátást, a struktúrák és a tudatok megváltoztatá­sát. Garaudy már itt utal a keresztény reménység szerepére, ame­lyet a következő fejezetben aztán jobban kifejt. A második rész a szükséges változásokról tárgyal. Nem elég megváltoztatni a struktúrákat, ha magát az embert nem változtat­juk meg. Es a tudatok megváltoztatásánál, a nevelésnél, az új szel­lem kialakításánál Garaudy szerint döntő szerepe van a hitnek, a ke­reszténységnek. Nem az a vallás, amely "ópium a népnek", hanem a feltámadás hitéből fakadó és az eszkatologikus reménységre alapo­zott, teremtő lendület hozhat változást. A pozitivista ateizmus, amely elzár a transzcendenciától, zsákutcába vezet. Mindene­setre, az ateizmus nem szükségképpen alapja a forradalmicselek­vésnek. Garaudy élesen bírálja a mechanikus, sztálini materializ­must és a belőle fakadó eltévelyedéseket; a szocializmuspluralizmu­sa mellett száll síkra. De ezt most nem részletezzük. * Ismertetésünkben és kommentárunkban fel használ juk azt a jelentős in­terjúfis, amelyet Henri F e s q u e t készített Ga-audyval és a"Le Monde" tett közzé. A katolikus újságírónak válaszolva Garaudy némely ponton jobban megvilágította kitételeit a kereszténységgel, nevezetesen Krisz­tus halálával és fel támadásával kapcsolatban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom