A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)

1973-09-01 / 9. szám

Roger &araudy pá! fordulása

25

lődésre és cselekvésre ösztönző ez a különös munka, amely egy ő~ szintén kereső, a teljesebb igazság felé nyitott, a merev dogmákat elvető és minden jóakaratú emberrel párbeszédet folytató szellem vallomása. Igen, Garaudy könyve vallomás. íme, néhány idézet a "Választás "-ból:

"Qgész életem során gyakran feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon keresztény vagyok-e? Negyven évig azt válaszoltam, hogy nem. Mert a problémát rosszul vetettem föl: mintha a hit összeegyeztethetetlen lenne az elkötelezett politikus életével. Ma már biztos vagyok abban, hogy a kettő egy, Es, hogy e hit nélkül nem lenne semmi reményem, mint politikusnak. Ha mégis habozom kimondani az igen-t, ennek más oka van: a keresztény hit olyan robbantó erőnek tűnik nekem, hogy hivalkodás lenne a hitvallás, mielőtt a felkavaró cselekvésben verifikáltam volna azt. Ez a verifikáció csak az élet végén jöhet, nem az élet derekán, a- mikor még nem valósítottuk meg teljesen a teremtés reánk eső részét. Nem gondolom, hogy ez az öntudatosítás csak egy elszigetelt személyes esemény lenne. Kérdésfeltevésem különböző for. mákban megtalálható millió más embernél is ebben a történelmi pillanatban. Az idők jele ez, kultúránk és civilizációnk válságának egy mozzanata. A szükséges mutáció (forradalmi változás), a- meiy egyszerre a struktúrák és a tudatok síkján következik be, nem csupán politikai és társadalmi forradalom és a hit aktualizálása lesz, hanem kulturális forradalom is," (A 126. lapon.)

És még néhány bekezdés a könyv végkövetkeztetéséből:

"Qzt a könyvet kénytelen voltam megírn!, hogy hűséges maradjak húszéves önmagam álmához. Ez a munka szakadást és betel je- sedést jelent életemben, elszakadást és új gyökéreresztést... Félelmetes felfordulás ez egy ember életében, aki - miután annyi éven át az ateizmust vallotta - felfedezi magában azt a keresztényt, akit talán mindig ott hordott önmagában. Es elfogadni e reménység felelősségét! Micsoda szo~ongás ez, - miután valaki harminchét évig ugyanannak a pártnak a tagja volt; sőt húsz évig e- gyik vezetője is, és ott megtalálta élete értelmét és szépségét, most megkérdőjelezi ennek a pártnak a fel fogását, pontosan azért, hogy megvalósítsa azokat a reményeket, amelyeket ez a párt ébresztett benne. Ez a könyv szorongás és reménység közepette íródott. Polemikus szándék nélkül. Egyedül az a szenvedélyes szándék vezette íróját, hogy segítsen a zsákutca felismerésében és meg