A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)

1973-01-01 / 1. szám

római séták 15 mikor a 13 éves kis Giuliano a latin és görög nyelvtan szabályait kezdte biflázni, Budavára alatt a magyar nemesek a 15 éves Hunyadi Mátyást királynak kiáltották ki. Mit kezdhet a kolostor kenyerén felserdülő fiú abban a világ­ban, amelyben csak három dolognak van értéke: a gazdagságnak, a főrangú származásnak és a protekciónak. Reményt csak a bíboros nagybácsi összeköttetései ígérnek. így lett Giuliano egyházi ember. A megalapozott remények napja éveken át nem akart felvir­radni. Végre megérkezett a hír, hogy a ferences barátból lett bíbo­ros átvette Péter örökét és IV. Sixtus néven megkezdte az egyetemes egyház kormányzását. Nem csoda ebben a reneszánsz világban, hogy a távoli kis rokon egy ugrással püspökségbe kerül és rövidesen, 26 éves fejjel a bíborosi szent kollégium tagja lesz. Hogy egyházfeje­delemként tudjon élni - családi vagyona semmi sem lévén - jelentős püspökségek és apátságok javadalmának lesz élvezője. Diplomáciai megbízásokat kap, a pápa és a francia király közti feszültséget úgy sikerül feloldania, hogy egyik félnek sem marad keserű a szája, sőt a francia király, XI. Lajos, az ifjú bíborost legkedvesebb barátjának titulálja. Rómában minden küldetése után nő népszerűsége, de meg­jelennek a féltékeny riválisok is. Ezek közt a másik pápai rokon, Pietro Riario bíboros a legveszedelmesebb, ennek halála után pe­dig az elhunyt fivérével, Girolamo gróffal kerül szembe. 1484, mozgalmas esztendő. IV. Sixtus az örök hazába költö­zik és a konklávéban a 39 éves Giuliano déllé Rovere bíborosnak nincs túlsók esélye. Nem is önmaga mellett korteskedett, hanem e- gyik kreatúráját, Battista Cibót tolja egyre közelebb a megüresedett pápai székhez. Amikor ez VIH. Ince néven uralkodni kezd, a java férfikorában lévő Giuliano a gyenge főpap mellett pápább lesz a pá­pánál. Míg az egyházi állam politikáját teljesen saját befolyása alá vonja, barátságot köt a pápai hivatalok, a kúria legderekabb főpap­jával, a feddhetetlen életű és reformok után törekvő Marco Barbo bíborossal. Ketten képviselik a szent kollégiumnak igazán papi gon­dolkodású csoportját. Velük szemben Rodrigo Borgia meg Ascanio Sforza bíborosok élik léha életüket és elleneznek minden reformot. VIII. Ince halála után 1492-ben mindenféle ígérettel és meg­vesztegetéssel ennek a léha gondolkodásnak a fő képviselője, Rodri­go Borgia lesz VI. Sándor néven pápa. A két ellenfél csak rövid ide­ig tűri egymást. Akinek tágulnia tanácsos, Giuliano della Rovere.

Next

/
Oldalképek
Tartalom