A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)

1973-01-01 / 1. szám

ló

római séták

Ostia-i erődítményéből figyeli megvetett, szinte gyűlölt ellenfelének életét. Véleményéből sohasem csinál titkot, érzelmei kitörését sohasem fékezi. Elég biztosnak érzi magát tengerparti erődítményében, ahonnan a közeledő pápai csatlósok hírére könnyen elvitorlázhat.

Az Örök Városba csak VI. Sándor halála után tér vissza. Az elmúlt évek tapasztalatai óvatossá teszik. A konklávéban ugyan sikerült a francia Amboise bíboros megválasztását megakadályoznia, de a tiarát ez alkalommal még az aggastyán III. Pius kapta meg. Az 1503. szeptember 22-én megválasztott pápa október 18-án, 27 napos uralkodás után sírba is hanyatlik és november 1-én, nem minden ígérgetés, megvesztegetés és taktika nélkül, a bíborosok egyhangúan Giu- liano della Rovere bíborosra adják szavazatukat. A 'Julius" nevet veszi föl, evvel is jelezni akarja, hogy olyan reformok embere lesz, amilyenekkel Julius Caesar kívánta a római birodalom életétmegújí- tani.

II. Gyula pápa reformjaiban az egyház lelki megújítására törekedett. Ismerve a pápaválasztásokkal együttjáró mesterkedéseket, intrikákat, megválasztása után két évvel már megszerkesztette, öt évvel később nyilvánosságra is hozta, majd újabb három év után a lateráni zsinattal is megerősíttette azt a bulláját, amelyben a megvesztegetésekkel és intrikákkal történt pápaválasztást semmisnek nyilvánította és elrendelte azoknak a bíborosoknak a teljes rang- és vagyonfosztását, akik ilyen választás résztvevői.

II. Gyula pápa szigorú főpap volt. Nem elégedett meg avval, hogy büntetett. A bűnösnek éreznie kellett a büntetés súlyát. Ezért elrendelte, hogy minden esztendőben újra hirdessék ki éspedig Nagycsütörtökön, Judás árulására való visszaemlékezésül, mindazoknak a nevét, akiket az egyház nyilvános megátalkodásuk következtében közösségéből kizárt, a kiközösítés büntetésével sújtott. Nem kis dolog volt ez azokban az időkben, amelyekben kiközösítéssel királyok, fejedelmek és főpapok bűneit büntették.

II. Gyula egyházi reformjának kiemelkedő tényei: segítette az Oltáriszentség és Krisztus kínszenvedése tiszteletének terjedését; sokat adott arra, hogy a szertartásokat szépen végezzék. A Szt. Péter bazilikában végzendő szertartások számára külön énekkart szervezett. A "Capella a Giulia"ma is működik. Egyházmegyéket szervezett tengerentúli vidékeken, támogatta a missziókat, elhatározta a szerzetesrendek és a római hivatalok reformját. 1512. május 3-án megnyitotta a lateráni zsinatot és ennek céját radikális reformokban jelölte meg. A zsinatnak azonban más súlyos feladatokkal kellett