A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-02-01 / 2. szám
46 nem volt nagy a másik kocsin, de tulajdonosa mindenképpen a rendőröket akarta kihívni. Ez a kocsiban lévő Szentírások miatt csak bajba hozott volna minket. Azért igyekeztem vele kiegyezni s felajánlottam neki előbb hat, majd hét, végül tízezer zlotyt. Ez kielégítette és lemondott a rendőrökről. Mégiscsak gondviselésszeru volt, hogy maradt nálunk lengyel pénz! Jancsi alig várta, hogy az orosz határon kipróbálhassa nyelvtudását. Kétlem, hogy tíz szava közül egyet is megértettek, de nagyon jó néven vették igyekezetét. Az amerikai dollárt is szívesen elfogadták a vámosok - ezzel fizettünk. A kocsi átvizsgálása közben előre megbeszélt tervünk szerint, csak egyikünk beszélt, a másik imádkozott, hogy minden Isten akarata szerint történjék. Néhány bőröndünket kinyittatták, de alig néztek bele. Sokkal inkább érdekelte őket az Opel motorja. Végül lepecsételték útlevelünket s jó utat kivárva elbúcsúztak tőlünk. Oroszországban. , . ,, Ez az oroszországi ut csak Jancsi számára volt első. Én már előbb is jártam itt, amikor a moszkvai ifjúsági nagygyűlésen vettem részt holland, német és dán fiatalokkal. Akkor a kéthetes tartózkodás idején természetesen a hivatalos programot követtük, de így is jó előkészület volt 4Z a tapasztalat mostani utamra. Most Jancsinak is elmondtam akkori tapasztalataimat. - Nyolc mérföldnyire Moszkvától, egy nagy barakkban szállásoltak el minket. Az első estén sétáltam egyet a faluban és kerestem a templomot. Központi helyen, a falú egyetlen kútja előtt állott az ortodox templom. Előtte magasra nőtt a gyom, ablakai bedeszkázva, körülötte ládák sokasága. Ebből következtettem, hogy most raktárnak használják. Körüljártam, a kereszt után kutatva, de nem találtam. Észrevettem azonban, hogy a templom ajtajának kulcs lyukába valaki beledugott egy kis sárga virágokból szedett csokrot. Az ajtó előtt a földön sok elszáradt virág hevert. Úgy látszik, valaki rendszeresen cseréli a virágot. Vasárnap felkerestem Moszkva egyetlen protestáns templomát. Hosszú sorban álltak előtte az emberek. Engem azonban rögtön bevezettek a látogatóknak fönntartott erkélyre. Körülbelül ezer ülőhely volt a templomban, de legalább kétezren zsúfolódtak bele, ezen a vasárnapon. Soha nem hallottam még embereket úgy énekelni, mint itt. Teli torokból, szinte elnyomva az orgona hangját. ' Becsukott szemmel, könnyezve hallgattam: mintha az égben lennék... Nem is egy, de két beszédet mondtak egymásután. Mikor vége lett, furcsa jelenségre figyeltem fel: jó néhányan kis papírrepülőket dobáltak előre a többiek feje fölött. Ahol leestek, fölvették és tovább re
