A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-02-01 / 2. szám
47 pítették. Megkérdeztem valakit: mi ez? Megmagyarázta, hogy a hívek imát kérnek ezeken a papírdarabokon a lelkipásztortól. Két csoportba osztják ezeket az imákat. Az egyikbe egyéni kéréseiket teszik. A másikba az ország minden részéből jövő látogatókét, akik saját gyülekezetükért kérik az imát. A lelkész összegyűjtötte a papírokat s utána felolvasta, milyen gyülekezetből jöttek látogatók s felolvasott néhányat az egyéni kérésekből is. Majd hangosan együtt imádkoztak ezekért a szándékokért. Egyesek időnként erőteljes hangon, a közösség ez alatt halkabban folytatta az imát. Lelkem mélyéig hatott ez az élmény. Az istentisztelet után bejelentették, hogy a lelkipásztor szívesen válaszol az ifjúsági nagygyűlésre jött vendégek kérdéseire. Köréje is gyűltünk egy tucatra valók és gyors egymásutánban tettük fel neki a kérdéseket. - Hol van a legközelebbi protestáns templom? - Sok i- lyen van Oroszországban, némelyik nagyon is közel hozzánk. - : De milyen közel? - Száznyolcvan kilométerre. - Van-e vallásszabadság? - Igen, teljes vallásszabadságot élvezünk. - Mi van a bebörtönzött lelkészekkel? - Nem tudunk olyanról, akit börtönbe csuktak volna, hacsak nem politikai zavarkeltés miatt. - Van-e elég Szentírás?- Bőségesen van Szentírás nálunk. (Bizonyítékul kezünkbe nyomott egy példányt.) Ezt a kitűnő új kiadást itt nyomták Oroszországban.- Hány példányban adták ki? - Sok, sok példányban. Es így tovább. Sok kérdésünkre csak semmitmondó választ kaptunk. Másnap újból felkerestem a templomot, amely egyúttal az oroszországi baptisták központi hivatalát is magában foglalta. Sikerült beszélnem a tegnapi lelkésszel. Eléje tettem három Szentírást. A ci- rill-betűs írásmód miatt ezek a Szentírások sokkal terjedelmesebbek, mint a holland vagy angol kiadások. Azokból tizenkettőt hozhattam volna azon a helyen, amit ez a három elfoglalt. - Ezeket a holland baptisták ajándékaként hoztam - mondtam neki. Kiváncsi örömmel lapozgatta s mintha nem akart volna hinni fülének, úgy kérdezte: - Igazánajándékok? - Igen. De tegnap említette, hogy van új orosz kiadásuk. Talán nincs is szükségük arra, hogy én hozzak ide Szentírást? - Ó, azt a kiadást főképpen kivitelre készítették. A brüsszeli vásárra s máshová... - Értem. - Mondja barátom,- kérdezte felém hajolva - valójábanmiértis jött Oroszországba? - Hogy felkeressem testvéreimet - válaszoltam. * Jancsival kedd este mentünk el az említett templomba istentiszteletre, abban a reményben, hogy ott találkozunk majd régi ismerősömmel. Ezer kétszázan voltak az istentiszteleten, de lelkészünket nem
