A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-02-01 / 2. szám
34 ben a provinciák megadóztatásával töltötték föl. A Circus Flaminius közelében emelkedő Porticus Minucia hatalmas gabonaraktárához hivatalnokok és munkások egész serege tarto- zott.De az állam nem szorítkozott csak arra, hogy a fővárost a szükséges gabonamennyiséggel ellássa. A szegényeket jutányos áron juttatta kenyérhez. Ezvolt a frumentáció. Már a Kr. e. második századbantörvényt hoztak arra, hogy a város nincstelenjei milyen feltételek mellett kaphatnak jutányos áron, vagy teljesen ingyen gabonát. A törvényre azért volt szükség, mert a korábbi teljesen ingyenes gabonaosztások káros hatással voltak Itália földművelésére és a vidékről hatalmas tömeget vonzottak a fővárosba. Caius Gracchus Kr. előtt 123-ban, hogy a főváros proletárjainak rokonszenvét biztosítsa, törvényt hozott és a gabonaosztást, mint állami intézményt állandósította. Ennek értelmében felnőtt római polgár minden hónapban egy bizonyos mennyiségű (valószínűen mintegy 5 köbölnyi) gabonát vehetett a piaci ár egyharmadáért. Egy újabb törvény (lex Clodia frumentaria) Kr, e. 58-ban már azt írta elő, hogy Róma proletárjainak teljesen ingyen kell gabonát adni. A visszaélések nem maradtak el. A vidékről özönlöttek az emberek, a fővárosba, a gazdagok megduplázták rabszolgáik számát, hogy az így szerzett gabonával spekulálhassanak. Ka. e. 46-ban háromszázhúsz ezer ember kapott így teljesen ingyen és minden hónapban gabonát. Caesar az állami juttatásban részesí- tendők számát százötven ezerben határozta meg. Augustus először arra gondolt, hogy az ingyenes gabonaosztást beszünteti, de félt a várható visszahatástól s a juttatásban részesítendők számát kétszáz ezerben határozta meg. Az ő intézkedése kizárta a juttatásból a családalapításra alkalmas agglegényeket és a gyermektélen házaspárokat. Ahhoz, hogy valaki ingyen kaphasson gabonát, nem kellett más, mint hogy Rómában lakó római polgár legyen, beadja kérvényét és felvegyék a listára. Aki a listára került, az kény érj egyet kapott, egy bronztáblácskát. Ezzel jelentkezhetett minden hónapban az állami gabonaraktárnál és itt annyi gabonát kapott, amennyi egy hónapra egy személynek épp elegendő volt. A családos embernek tehát még más módon is kellett gabonáról gondoskodnia, hogy övéi ne éhezzenek. Az állami gabona mindenesetre jelentős segítség volt. Aurelianus, hogy a szegényeken még jobban segítsen, nem gabonát oszttatott, hanem mindennap frissen sült kenyeret és öt hónapon át havonta egyszer fejenként 5 font disznóhust is. Miért csak öt hónapon át? Mert az antik Ráma sem kívánta az enyhe és meleg hónapokban a disznóhust - amint éppen napjainkban sem szabad a hideg hónapokon
