A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-02-01 / 2. szám

35 kivül disznóhust árulni. - Aurelianusnak szándékában állt még, hogy a szegényeknek ingyen bort is osszon, de a praetorium prefektusa erről lebeszélte, mondván: "Talán még tyúkot és libát is vágunk majd nekik!... " Ne felejtsük el, hogy azok, akik az Ingyen gabonát oszttatták, Róma proletárjait nem szerették, hanem féltek a nincstelen tömegtől és filantróp magatartásukat a politikai számítás határozta meg. Mi mással volna magyarázható pl.. hogy Caesar győzelmét ünnepeltetve 22 ezer személynek adott válogatott ételekből és borokból ebédet. Marcus Aurelius idejében az államilag rendezett, egésznapos látvá­nyosságok, cirkuszi játékok, színi előadások, versenyek száma 135 volt. Ezek napjain ingyen ebédet osztottak, pénzt szórtak a nép kö­zé, sorsolások voltak nem egyszer igen értékes nyereményekkel. Volt eset, hogy házat, villát, hajót lehetett nyerni. - A nép kegyé­nek tékozló hajhászása mellett arra már nem gondoltak, hogy sze­gényházakat, kórházakat nyissanak. Senki sem törődött az özvegyek­kel és árvákkal, főként azzal nem,aki nem volt római polgár. De az ingyenes gabonaosztásnak legkárosabb hatása az volt, hogy az embe­reket a semmittevésre szoktatta. Róma proletárjai hajlandók voltak minden kalandort, minden rendszert elfogadni és támogatni, ha ke­nyeret és szórakozást várhattak tőle. Említettük, hogy az árvákkal senki sem törődött. De az éhező kis­gyermekekről igyekeztek intézményesen gondoskodni. A kétszáze­zer felnőtt mellett öt ezer gyermek is kaphatott kenyérjegyet. Róma proletárgyermekeinek számához képest ez ugyancsak kevés. A gyer­mekekről való gondoskodásnak egy másik példáját láthatjuk Traianus császár sajátos alapítványában. Velleia városának nagyösszegu köl­csönt adott, amelyet a város 51 polgárának házára táblázott s évi járadékából 300 gyermek részesedett úgy, hogy a fiúk 18, a leányok 16 éves korukig havi pénzsegítséget kaptak a császár alapítványából. Antonius Hús és Marcus Aurelius pedig feleségük emlékére létesí­tett alapítványokból szegénysorsú leányokat neveltek. Az antik Róma jótékonysági intézményeihez tartoztak még a kollégi­umok. Ezek egyesületek voltak, sok esetben temetkezési pénztárak. A tagsági díjakból gondoskodtak az elhunyt tagok temetéséről. Egy Lanuvióban talált felirat a Kr. e. 136-ban, Hadrián császár idején Diána és Antinousz imádóinak ilyen kollégiumával ismertet meg. En­nek tagjai rabszolgák vagy felszabadított rabszolgák voltak, s így avároska legszegényebb rétegéhez tartoztak. Egy a belépéskor fize­tett nagyobb összegből és a kisebb összegű havidíjakból az elhunyt örököseit részesítette pénzjuttatásban ez a kollégium, hogy halottjuk

Next

/
Oldalképek
Tartalom