A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-12-01 / 12. szám
a szeretet győzelméért 9 más volt, mint a többi apostolé, mégis elismerte tekintélyüket, azok pedig Pál apostoli küldetésének valódiságát. A diaszpóra zsidóiból lett keresztények úgy gondolták, hogy hátrányt szenvednek a gyülekezetekben összeszedett pénzsegélyek kiosztása terén a jeruzsálemi zsidókból lett keresztényekkel szemben-másrészt viszont a diaszpóra eme keresztényei bátrabban átadták magukat a térítő munkának, mint a palesztínai keresztények. Végül is elérték, hogy a gyűjtések szétosztásába beleszólhattak s ugyanakkor a jeruzsálemiek elismerték hitterjesztő tevékenységük jogosultságát. Vagyis: konfliktusokban az ősegyházban sem volt hiány, de minden egyes esetben felfigyeltek a nem eltussolt, hanem szóban is hangot kapott félreértésekre és mindig keresték azt a megoldást, amelyik a közösségbékés egymásmellett-élését biztosította - ugyanakkor mindig tekintettel voltak a csoportok közt fennálló különbségekre, a gyülekezetek egymástól sokszor eltérő szándékaira és céljaira. Ha ezt a magatartást vissza akarjuk varázsolni napjainkba, le kell mondanunk az Egyház egyöntetű egyformaságának arról a mítoszáról, amely már XII. Piusz idejében is repedezni kezdett, mielőtt még a második vatikáni zsinat idején a tátongó hasadások megjelentek volna rajta - s amelyhez többé kevésbbé annyi jóakaratú lélek még ma is kétségbeesetten ragaszkodni látszik. Az igazi szeretet csak úgy alakulhat ki, ha minden gyülekezet, minden egyház sajátos vonásait, "egyéniségét" tiszteletben tartjuk. Ha elismerjük, hogy a Lélek kegyelmi indításainak megfelelően mindegyiküknek szabadon kell fejlődniük. Ha belenyugszunk abba, hogy nem mindegyiküknek az a célja és aspirációja, mint a miénknek - nem mindegyikük követi ugyanazt a közösségi életformát s ugyanazokat a liturgikus szokásokat és a politikai és társadalmi élet területén is más és más feladatot látnak maguk előtt. Ez a változatosság és különbözés kétségtelenül feszültségek és nézeteltérések oka lesz. De mit kíván ilyen esetben a keresztény szeretet? Nem azt, hogy eltussoljuk, letagadjuk - hanem, hogy kény- szerítsük magunkat arra, hogy megértsük őket; elkezdjük velük a dialógus folyamatát. Csak ezen az áron érthetjük meg, hogy a mi nézetünk, a mi felfogásunk is csak részleges. Csak így tudunk annak jószándékában megbízni, aki első pillantásra ellenfelünknek tűnik, csak így leszünk képesek nyugodtan meghallgatni, alávetni magunkat és nézeteinket bírálatának és az okait kutatni, amiért másként vélekedik, mint mimagunk. Egyesítenünk kell az erőinket ahhoz, hogy azon a lassú és kínos úton végigmehessünk, amit az evangéliumi i- gazság ismeretéért be kell járnunk. Ennek a magatartásnak mindig maradandó hatása lesz ránk s ha szükségképpen nem is visz egy és
