A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-12-01 / 12. szám
10 Cser atya írásaiból ugyanazon elhatározásra, még csak a sok lehetőség közül sem ugyan annak a választására - arra megtanít, hogy két különböző vélekedés a problémákról, két különböző magatartás a célokhoz vezető gyakorlatban lehet ugyanakkor igaz és helyes. Röviden: ha testvérnek tekintjük egymást, amikor ellenkező véleményen vagyunk is, és nem ellenségnek - akkor inspirál bennünket Krisztusnak az az egy és u- gyanazon szeretete, amelyet a Lélek ültetett szívünkbe. A mi egységre vágyó és mégis megosztott világunkban az Egyház a négy világtáj minden népéből, fajtájából gyűjti egybe híveit. Az valahogy mégiscsak feladata lenne - nemde? - hogy alázatban és i- gazságban megmutassa a világnak azt a szeretetet, amelyet a Lélek lobbant reménységbe minden emberszívben. CSER RTVR ÍRRSMBÓLT-7 B ibid úgy forog alattunk, hogy észre sem vesszük. A levegő úgy körülfog bennünket, hogy lélekzésünk magától szívja be az élet lehelletét, de, különösen ősszel, ha a vadludak V-alakú éke belehasít a hűvösödő égboltba, halljuk a költözés hangjait és tudjuk, hogy vándorok vagyunk a földön, akiknek életében csak egy a biztos: a halál. Évszakok forognak körülöttünk, mint érdekes hátterei az életünknek, de lassankint, ahogy éveink körülgyűrűznek, a lehulló lombok, az őszi esők a változás szüntelen ritmusát lopják szívünkbe. Minden változik körülöttünk: ruhát cserél a föld a négy évszak parancsolatos divatja szerint és mi, emberek, a föld lakói is változunk. Ráncaink nem simulnak el, egykori síma arcunkat csak gyermekeinken és unokáinkon látjuk vissza. Zizegő falevelek sírnak lábunk alatt, - hová lett a tavaszi rügyek frissessége? a nyári lombok sötétzöldje? a koraősz termése? Minden vertikálisan lefelé hull, hogy elnyugodjon a földben. Még legjava életünknek, a termés is olyan mint az őszi vetés: aludni tér a földbe, hogy majd sarjadjon, ha jön a tavasz. Hogy múlik minden! Késő ősszel már kevesebb a lakodalmas vigasság és több a KÖLTÖZŐ VADLUDAK...
