A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-11-01 / 11. szám
16 karitászintézmények az újkorban lenetei közé tartozott, hogy ezeket a szerencsétleneket az utcagyerekek, de a lelketlen felnőttek is gúnyolták, ütlegelték, gyalázatos tréfát űztek velük. Hogyan segítsenek az utcákon kóborló elmebetegeken? Három spanyolnak, egy papnak, egy nemesembernek és fiának megesett a lelke ezeken a szerencsétleneken abban a világban, amelyben egész Európa területén nem lehetett hatnál több elmebetegek számára létesített kórházat találni. A három spanyol 1548-ban otthont létesített Róma elmebetegeinek. Először csak a spanyol pap házába gyűjtötték őket. Később a fiatal Jézustársaság általános főnökének, Lainez atyának kezdeményezésére a Jacovazzi palotát alakították át számukra. Hamarosan nyolcvan elmebeteget gondoztak ebben a kórházban. Az újabb karitászintézmény működésének biztosítására egyesület alakult és ezt a Szent Szűzről nevezett testvérület névvel 1561 -ben IV. Plusz pápa jóvá is hagyta. Ez a testvérület 1575-ig kizárólagosan az elmebetegek gondozásának szentelte minden erejét. Az 1563-ban megfogalmazott a- lapszabályokban már említés sem történik arról, hogy a betegeket meg kellene láncolni vagy kényszerzubbonyt kellene rájuk adni, vagy hogy ágyhoz kellene kötözni őket - amint ez akkoriban más helyen szokásban volt. Ápolójuk sem lehetett,más, csak olyan személy, aki szeretettel és részvéttel gondozta őket. Ide is szívesen járt az irgalmasság testi cselekedeteinek gyakorlása végett Néri Szent Fülöp és Borromei Szent Károly is. XIII. Gergely pápa Az elmebetegek otthona nem volt mai értelemben vett gyógyintézet. Az mindenesetre haladásnak számított, hogy ebben a korban az elmebeteg bűnözőket is itt helyezték el és nem a börtönökben tartották elzárva őket. minden hónapban jelentős összeggel segítette ennek az otthonnak a működését. Szándékosan nevezzük otthonnak, mert a mai értelemben vett elmegyógyintézet még nem lehetett, hiszen az elmebetegségek lényegét ebben a korban még nem ismerték, tehát gyógyítani sem tudták. Az otthon vezetését 1599-ben egy bíborosra bízták. Alapszabályait 1635-ben újították meg. Ebben, sajnos, mint "kezelési" módszer a megfélemlítés, a fenyítés is helyet kapott. Bizonyára azért, mert az elmebeteg bűnözőket ebben az időben már nem a börtönben tartották fogva, hanem erre az otthonra bízták. ♦ XIII. Benedek pápa 1725-ben a Szentlélek kórház mellé telepítette át az otthont. Ebben az időben Férfi- és női szárnyában össze-
