A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-10-01 / 10. szám
38 cellbátus - Bol íviában papi sorstól minden áron meg kell kímélnünk őket. Nem engedhetjük, hogy felelőtlenül és tapasztalatlanul válasszanak egy olyan életformát, amely egész életükön át csak teherként nehezedik rájuk." euchariszti a - papok nélkül? Ilyen körülmények között nem csodálkozhatunk azon, hogy a délamerikai püspökök közül sokan szeretnék az általános celibátus szabálya alól felmenteni a vidéki bennszülött lelkészeket. Egyesek közülük nem sok reményt látnak arra, hogy Róma az idők folyamán valaha is könnyíteni fog helyzetükön. Mások már most el szeretnék kezdeni a papnélküli vidéki helyek házas katekétáinak olyan továbbképzését, amely a tehetségesebbek számára pappászenteléssel végződhetne. Msgr. Guiterez ilyenirányú ígéretet tett is már katekétáinak a szinodusra való utazása előtt abban a biztos reményben, hogy onnét visszatérve kezében lesz a felhatalmazás ennek a tervnek a megvalósításához. Ismét más helyeken (pl. a perui Cajamarca egyházmegyei katekétaképző központban) ezt a tervet is meghaladottnak mondják. Szerintük a délamerikai egyházaknak jövőjük érdekében már ma egy, a papság intézményén túllépő korszakra kell felkészül- niök. Tervezetükből itt közlünk mutatóba néhány gondolatot: "A papság intézményének jelenlegi formáját átmenetinek kell tekintenünk. Ma, amikor az emberi együttélés társadalmi és politikai síkon lehetővé teszi az egyén számára a közösség ügyei- ben való felelősségvállalást és a döntések meghozatalában való tevékeny részvételt - a keresztény közösségek életében Is le kell építeni az ezt tekintetbe nem vevő régi formákat. A jövő egyházközségi és egyházmegyei szervezetében a keresztény közösségekből egy bizonyos időtartamra választott'fe- lelősek' csoportja fogja az egyházi szolgálatokat végezni, nem egy központból, 'kívülről' a közösségre kényszerített személy. Ebben az elképzelésben nincs többé értelme, hogy adiako- nátus szervezésére vagy az új papi eszmény kialakítására fecséreljünk energiát. Mindkettő épp célunktól, a megosztott felelősséggel működő gyülekezetektől fosztana meg bennünket s csak egy újabb formájú kasztrendszer kialakulását segítené elő. A jövő keresztény közösségei papnélküli gyülekezetek lesznek, ahol a közösség maga méri fel az egyházi szolgálatok igényeit s osztja meg maga között az ügyintézés, az igehírdetésés a liturgia teendőit." Ezek a tervek egyházuk jövőjéért aggódó fiatal szívekben születtek. Alapjában véve nem állnak messze az idősebb papi nem-