A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-07-01 / 7. szám

38 tejibe. Mikor a víz oda is elért, hát felmásztak a fa tetejibe. De a víz ott is elérte őket. Akkor felmásztak a hegy tetejibe. Oszt mind megfúltak, mer' onnan mán nem vőtt hova menni. Csak Noé nem fúlt meg, meg a családja se, meg az állatok se, akik vele vőttak. Oszt akkor vége lett hirtelen az esőnek. De vége lett a felelésnek is, mert a többi gyerek annyira ne­vetett már, meg velük a szülők, hogy nem lehetett tovább folytatni. Arra most nincs helyünk, hogy a többi zamatos népiességgel elmondott bibliai történetet is elmeséljük. Elég annyi, hogy a vizsga után megint kitört a vitatkozás a két "fő" hitoktató közt. A végén a- zért a káplán is belátta, hogy néminemű módosítást kellene eszközöl­nie hitoktatási módszerén. Különben a fantázia elragadja a gyerekse­reget és abibliaüdvösséges történeteiből vagy érdekes mese lesz, vagy - ami még annál is rosszabb - köznevetség tárgya. A lőcsfalvi pap sétáin néha-néha még m o s t is felnevet magá­ban, mikor eszébe jut a hittanvizsga. - Hiába no, - mondja ilyenkor csak úgy önmagának - mégiscsak szükség van a "mankóra"... ★ 1 TÜRELEM. A"kivárás"művészete. A történelem nagy "várni tudója" az Egyház. Miért? Mert nem akarja letörni a megrokkant nádat, kioltani a pislákoló mé. esést...Még buzgó lelkek sem értik meg néha, miért türelmes, miért nem "csap le" azonnal, amikor lelki• pásztori bölcsességgel nem csapja be senki előtt az ajtót és időt enged a problémák beérésére. A hármas ellenmondást a Go­nosznak Tertullián( meghalt 220-ban) már említi a kereszte- (folytatás a 9. lapról) lést kísérő szertartások között. Hippolütosz (meghalt 235 vagy 236-ban) kettős olajjal való megkenés- ről is szól: egyik a keresztelés előtt a keresztelendők olajával, a másik a keresztelés végén (a bérmálás krizmájával) történt és a meg­kereszteltnek Krisztushoz, a fölkent főpaphoz való hasonlóságát hang­súlyozta. Az első századokban a keresztelendővel ilyenkor tejet és mé­zet itattak (a választottaknak ígérte Isten a pusztában, hogy tejjel, mézzel folyó ország lesz örökségük). A negyedik század óta szerepel a fehér ruha átadása (az új élet ártatlanságának szimbóluma). Ebben az időben adnak égőgyertyát is kezükbe (a lélek tisztaságának jele). A keresztség "belépő" is volt akeresztény élet teljességébe, azért a ke­... AZ ŐSI SZÁZADOKBAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom