A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-07-01 / 7. szám
39 resztelőkápolnából kijövet, a templomba mentek az újonnan kereszteltek az Eucharisztia vételére. A csecsemőkeresztelésnél a 12. századig maradt fenn a szokás, hogy a szent vérből néhány cseppet nyeleitek velük. A gyermekek és kisdedek minden előkészítés nélkül kerültek a keresztelésre, a felnőttek hosszas bevezető tanítások után és rendszerint böjtöltek is keresztelőjük előtt. A hosszabb időre terjedő felnőtt előkészítésben a tanítottak visszakérdezése, imák, hitvallások, kézrátételek, exorcizmusok szerepeltek s ilyenkor kaptak sót is a nyelvükre. Ez a keresztségben Krisztus kegyelmét sbölcsességét jelképezi: megőriz a bűnnek romlásától. (Az Ószövetségben minden áldozatbemutatásnál sót is használtak a romolhatatlanság jeleként; a pogány rómaiak a nyolcnapos csecsemő nyelvére hintettek sőt - démonok rontásától őrző erőt tulajdonítottak neki.) Akereszte’ésre emlékeztető szertartások is voltak gyakorlatban. A (nagyszombati) keresztelések után nyolc napig (fehérvasárnapig) viselték fe.iér ruhájukat a kereszteltek; a fehérvasámapot követő hétfőn a keresztény közösség emlékmisével ünnepelte az előző év kereszteltjeit. A szenteltvíz használata ugyan nem a keresztelés szertartásából indult, a középkor a misék előtti szenteltvízzel való meghintést a keresztségre emlékeztető gesztusnak tekintette. Ugyan ilyen értelmet tulajdonított a házak, lakóhelyek szentelt vízzel való meghintésének. A keresztszülők is e z t az emlékeztetést szolgálták. A felnőttek keresztelésénél ez a tisztség tanúskodást jelenteti, a gyermekeknél védnökséget is: a keresztelendő helyett ők mondták a hitvallás és a Gonosznak való ellenmondás szövegét. Sok esetben a keresztelő pap segítségére voltak (vízbemerítésnél például) s ilyen célt szolgáltak felnőtt női kereszteléseknél a diakonisszák (főként a szíriai keresztényeknél), akik inkább a keleti egyházban voltak elterjedve. Ilyen emlékeztető volt a keresztnév is, amelyet a késő középkortól kezdve adtak minden keresztelendőnek. Mindebből láthatjuk, hogy az évszázadok folyamán kialakuló keresztelés szertartásának lényeges és járulékos elemei egyaránt megvoltak alegújabb idők keresztelési szertartásában. - Az ebben a számunkban közölt új m agyar szövegből is láthatjuk, hogy a keresztelés zsinat után készült, legújabb formája j óbb an tudatosítja a résztvevőkben ennek a szentségnek mibenlétét és az új szertartásról mindenki lélekben gazdagabban távozik. Ez a legújabb szertartás eltűntei a régi keresztelésnek azt a "szépséghibáját" is, amely főként a liturgisták szemét bántotta: érezni lehetett rajta, hogy a felnőtt* keresztelés formulájából rövidítették le - ezért volt részleteiben sokszor homályos és nehezen érthető. ★ I
