A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-07-01 / 7. szám

9

Ami a keresztelés formuláját illeti, a híres Máté féle szöveg, ahol maga az Ur küldi apostolait a népek megkeresztelésére (28,19) a Szentháromságot említi (Atya, Fiú, Szentlélek nevében). Az Apostolok Cselekedetei (2, 38 8,16 10,48 19, 5) és a páli levelek (1 Kor 1,13 6,11 Gál. 3, 27 Rom. 6, 3) csak a Jézus nevében történő keresztelésről tesznek említést. Nagyon valószínűnek látszik, hogy a keresztelendő megvallotta Jézus nevét s a keresztelő használta a trinitárius formulát. Ez azonban csak plauzibilis feltevés. - A Jézus nevében történő keresztelés éppúgy a Szentháromsággal hozza kapcsolatba a megkereszteltet, mint a kifejezetten trinitárius formula. Mert ugyancsak a páli levelek tanúsága szerint: azáltal hogy a keresztelés Krisztusba kapcsolódás, ugyanakkor a Szentlélek "vételét" is jelenti(Ap.Csel. 2, 38 Ef. 1,13 Gál. 3,14 4, 6) és az Atya gyermekévé is teszi a keresztedet (Gál. 4, 6).

A kereszteléshez lényegesen hozzátartozott a hit megvallása is. Pál az efezusiaknak említi, hogy még a Keresztelő bűnbánati ke- resztsége is olyan volt, hogy hinniök kellett a János "nyomába lépőben" (Ap. Csel. 19, 3); az említett etiőpiai udvari embernek is hitet kellett tennie Jézus mellett, mielőtt vízbe merítik (Ap. Csel. 8, 37). A kezdeti időkben valószínűen az apostoli hitvallás Krisztusra vonatkozó részének elmondásából állt a keresztelés előtti hitvallás(l. Kor. 15, 3-4). A har m adik századból adatunk van o 1 y an formuláról, ahol a hitvallás és keresztelés formulái egybefolynak (a keresztelő a keresztelendőfejére téve kezét kérdezi; "Hiszel-eIstenben, a mindenható Atyában?" Igenlő feleletére vízbe meríti akeresztelendőt. Utána u- gyanilyen kérdés következik a Fiú- és a Szentlélekistenről s mindkét esetben vízbemerítés). A m ai deklaratív formula ("én téged megkeresztellek") a keleti egyházban az 5., a nyugatiban a 8. században jelenik meg végérvényesen a szertartásban. ☆ (folytatás a 38. lapon)

JÚLIUS 24 A magyar liturgiában Szent K i n ga (Kunigunda) emléknapja. IV. Béia királyunk leánya.Tizenegy éves volt, amikor Jolánta (Boldog), tizennyolc és már férjnél, amikor Margi t (Szent) született. Lengyel herceg, a későbbi V. Bolesziáv kérte meg a kezét. A középkor nagyasszonyainak példájára hűséges hitves, a szegények és betegek "angyala", Férje h a Iá la után a klarisszák ószandeczi kolostorába vonult vissza. 1292-ben halt meg, 1715-ben nyilvánítja az Egyház a lengyelek és litvánok védőszentjévé. 1894-ben az Egyesült Almokban lengyel katolikus női hivatásokból alakul a róla elnevezett és ferences szabályokat követő apácarend. ★