A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-06-01 / 6. szám
44 2. A szabadság fanatikusai. A másik véglet követői minden törvény felett akarnak állni. Megvetik a törvényt, inkább tévedésbe esnek, de nem veszik tekintetbe az útmutatót. Áttörik a gátakat és az ár elönti a mezőket. Minden jelzést eltávolítanak, úgyhogy a vonat kisiklik és ezrek morális veszélybe kerülnek. A szabadság nevében a káoszt hozzák, a szellem nevében szab adj ár a engedik a szellemnélküli szenvedélyeket. Nem a- karják hinni, hogy az emberben mélységek vannak, amelyeket nem lehet büntetlenül felnyitni. Fékezetten szabadságimádatukban széttörik a fegyelem és rend minden korlátját. Az állam tekintélyét aláássák, és az Egyházat úgy állítják oda, mint a szabadság ellenségét. A morális törvények - szerintük -„nem ismerik el az emberi méltóságot,' az ember számára ezek csak kényszerzubbony, nyomőiga, mankó a betegek számára. Beképzelt büszkeségükben nem ismernek el semmiféle törvényhozó hatalmat, a saját lelkiismeretük után igazodnak. Ez a hamis fogalom a szabadságról összetéveszti a szabad elhatározást a jóra a korlátlan szabadossággal. Túlzott individualizmusában csak az egyes embert nézi és elfelejti, hogy az együttélés rendet kíván és hogy a rend előírások néíkül lehetetlenség. Aki ma törvények nélkül akar élni, illúziókban él és homokos alapra épít. 3. Az arany középút. Minden józanul gondolkodó ember bel át j a, hogy ez a másik túlzás sem vezethet jő eredményre. A francia forradalom jelszavai is: szabadság, egyenlőség, testvériség hamarosan az ellenkezőjükbe csaptak át: kényszer, terror, erőszak voltak az eredmény. Ezért e- zeknek a keresztény táborban másfél évszázadon át nagyon rossz hangzásuk volt. AzEgyházbana második vatikáni zsinatig tartott, míg a "szabadság" fogalma hivatalosan is elfoglalhatta az őt megillető helyét. A zsinat kifejezetten elismerte a lelkiismereti szabadságot, a kutatás szabadságát, a vallásgyakorlás szabadságát. Persze a rizikót, a következményeket, a költségeket még viselnünk kell. Régebben pontosan elő volt írva, mit kell a "jő katolikusnak" tennie, mit nem szabad tennie. A gyóntatószékben megkapta a hívő a pontos szabályokat, a moralisták kitombolhatták magukat a kicsinyesség határát súroló előírásokban. Ma már mosolygunk azon, hogy egy katolikus erkölcstant tárgyaló könyvben pontosan leírták, hány grammot szabad enni egy szigorú böjti napon anélkül, hogy a böjt megsértésével halálos bűnt követnénk el. Ma sokkal inkább egyéni lelkiismeretünkre van bízva, hogy eldöntsük, mi a számunkra megengedett, mi
