A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-06-01 / 6. szám
1 34 is származott Sztálin ukrajnai terrorjából. Az uniósok léte mindig tüske volt a görögkeletiek testében, mert egyházuk egységét látták veszélyeztetve tőle. A katolikus ukránok erőszakos visszatérítésében ők nem jogtiprást láttak, hanem egy régi történelmi jogtalanság jóvátételét. Másrészt a terror és a háborús emberveszteség következtében elgyengült orosz egyház váratlanul jótékony vérátömlesztést kapott az ukrán katolikusok kényszercsatlakozásától. Jól megszervezett egyházmegyék, virágzó kolostorok, képzett papság - ez mind csak előny volt az ortodoxiának s a háborút követő évek orosz egyházi fellendülésének egyik okát is ebben az ukrán visszatérésben láthatjuk. A moszkvai egyházi körök ezért tulajdonítanak nagy jelentőséget az ukrán egyháznak és ezért nem lesznek soha hajlandók egy újabb unió eltűrésére. A közben eltelt negyedszázad folyamán az ukrán katolicizmus problémája leküzdhetetlen akadállyá nőtte ki magát a Vatikánnak a Szovjetunióval és az orosz ortodox egyházzal való kapcsolatfelvétele kérdésében. Az ötvenes évekbekö szöntésekor ugyanis egy újabb probléma tudatosul a vatikáni körökben- a sok millió latin rítusú katolikus végleges kommunista uralom alá kerültével kapcsolatban. A kommunista ellenes magatartás, a vértanúsors vállalása hosszú távon nem látszott alkalmasnak többé a keleteurópai katolikusok jövőjének biztosítására. Most került Róma abba a nehéz helyzetbe, a- mely az orosz ortodoxiának már 1917 végén álmatlan éjszakákat okozott. Hogyan lehet a vallásos élet létét biztosítani egy magátnyiltan istentelennek valló politikai rendszer könyörtelen uralma alatt? Ekkor indult már el a keresés egy "modus vivendi" után. Ennek természetes velejárója aztán, hogy a jelen és a jövő nagy kérdései háttérbeszorítják a múltat - ezek futtatták mellékvágányra az ukránkatolicizmus problémáját. A helyzet ilyen alakulását még egy új teológiai irányzat is e- lősegítette; az ökumenikus mozgalom. Ez arra törekedett, hogy a keresztény egyházak között az egybehangzó, összekapcsoló elemeket kutassa és hangoztassa, nem azt, ami elválasztja és elkülöníti őket egymástól. A görögkeleti egyház viszont az uniósok létét mindig a Róma felé közeledés akadályának látta - sokszor nagyobbnak, mint a tanbeli különbségek tényét. Bizonyos egyházi körök Rómában is "ünneprontőt" kezdtek szimatolni a keleti rítusú, Rómával egyesült katolikusokban; ők állnak az ortodoxiával való kiegyezés útjában. A vatikáni zsinat remekbekészült fejezetben foglalta össze az ökumenizmusra vonatkozó tanítását. A vallásszabadság kérdéseihez
