A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-06-01 / 6. szám
28 telkeknek a lemorzsolódását is megakadályozzák. Szent Pál sem írta a lemorzsolódottak listájára a korintusi rajongókat, hanem "átnevelte" őket. Az ókori és középkori embert sem azzal nyerték meg a kereszténység gondolatának, hogy a religiosum felé sodró lélektani a- dottságaikat (halálfélelem, rettegés a természettől, a démoni erőktől) elfojtották vagy letagadni próbálták - ellenkezően: átvették ezekkel az adottságokkal az embert, de ugyanakkor megtisztították ezektől a sötét és ösztönös félelmektől a pszihéjüket. Azt mindenesetre el kell ismernünk, hogy valláspedagőgiánk nem szentelt elég gondot az érzelmi életnek. Teologizálő képzéssel fogtak a vallásos lélek formálásához s az érzelmek lélektani igényeit érzelgősséggel próbálták kielégíteni. Jámbor olvasmányok, édeskés egyházi énekek, hamisan érzelmi hangolású ájtatossági formák nem alkalmasak arra, hogy azt az igazi vallásos lelkületetkialakítsák, amely a szívnek értelemtől megvilágosított, de a kedélyvilág és az öntudat emocionális mélységeiben gyökerező válasza a természetét meghaladó transzcendens vonzásra. A vallási képzés módszerbeli hibáj a, hogy nem mer egyéni élményekből kiindulva a végleges formákhoz, a pontosan megfogalmazott vallási igazságokhoz vezetni; ezeket minden érzelmi előkészítés nélkül - mintha a fizika törvényeit ismertetné - tálalja meg- fellebezhetetlen valóságként a f i a t a 1 lélek elébe. A vallásos képzés egész folyamán (kisgyerekkortól az egyetemi évekig) arra keltene törekednünk, hogy a telkeket a vallási élm ény, a spontán és vitális vallásos megtapasztalás világába vezessük. Csak ha ebben az irányban már megnyíltak, akkor érdemes vigyázva feltárni előttük a hívő magatartás és a vallásos igazságok egyháztól jóváhagyott módjait és formáit (rendszeres ima, szentmise, gyónás, bekapcsolódás az egyházközség nekik megfelelő egyesületi, mozgalmi életébe). Ha ezekre a vallási élményekre nem tesszük fogékonnyá őket, akkor csak fogalmi vallásismeretet közlünk velük, a fejük felett beszélünk el és arra ítéljük őket, hogy környezetük küls ő nyomása tegyen - ki tudja meddig? - vallásgyákorlő életüknek egyetlen mozgatója. A mai valláspedagógia ebben az új irányban tapogatózik. Értsük meg és ne nézzük te kísérletezéseit. Egy "babérain nyugvó" kor múlasztásait kell behoznia s nincs könnyű helyzetben. Egyrészt, mert nem zedékek közt tátongó szakadékkal kell küzdenie. Nevelési alanyai felé is, de azok szülei felé is, akik fejcsóválva rosszalják esetleg, hogy öt évi hittan tanulás után sem tudják gyermekeik a tridenti katekizmus kérdés-felelet anyagát vagy egy olyan ifjúsági telki
