A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-05-01 / 5. szám

26 isién csEidPfszt KUBA SZIGETÉN. 7 ^ R következő hetekben a Havana körüli templomokat jártam be, s e- zekbennéha hatszázanisösszejöttek. J anc s i ezalatt Kuba kele­ti részében dolgozott, ahol a rendőri ellenőrzés nagyobb volt. Itt is előnyünkre szolgált, hogy hollandok voltunk. Az ameriakaiak ellen szított gyűlölet nem terjedt ki más nyugati népekre... A vallásüldözés miatt főképpen a lelkészek szenvedtek. Nem kaptak étel- és ruhajegyeket s munkaszolgálatra kényszerítették ő- ket. Itt fegyencek, a kábítószer-kereskedelem elítéltjei és a közer­kölcs ellen vétők voltak társaik. Pár hónappal odaérkezésem előtt jelentette ki Castro, hogya- kinek nem tetszik a szocialista rendszer, elhagyhatja az országot. Azt mondják, szinte az els ő alkalommal megvolt a kilencszázezer jelentkező... Ezek azonnal elvesztették állásukat, vagyonukat. Főleg ezek a kiutazásra váró emberek érdeklődtek a mi missziósmunkánk után. Volt köztük olyan lelkész, akivel sikerült beláttatnunk, hogy Kubában a helye s lemondott a kivándorlásról. Mások meg - híveik nagy örömére - otthagyták civil munkájukat s visszatértek a lelki gondozáshoz. Kubába nem kellett Szentírást csempésznünk, de bíztató sza­vunkra ott is szükség volt s a szenvedésben edzett lelkek nagylelkű­en vállalták a tanúságtétel nehéz feladatát. Kubai látogatásunk apostoli örö- A LBÁN IÁBAN. meinek emlékére nagy szüksé­___________________________ günkisvolt a következő évben, amikor a legszigorúbban ellenőrzött kommunista ország, Albánia te­rületén tettünk látogatást. Éppen Szibériában jártam, amikor csopor­tunknak végre lehetősége nyílt arra, hogy egy francia társasutazáshoz csatlakozvakéthétre ellátogathasson Albániába. Rudolf és Márk men­tek el, mint holland "tanítók". Szentírásokat nem vittek magukkal, mert albán Szentírás nem létezett. A másfél milliós lakosságú kis

Next

/
Oldalképek
Tartalom