A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-01-01 / 1. szám

21 ját szeretjük, becsüljük, amelyben eddig éltünk, és ellenállunk minden újításnak. Természetesen az új utakat keresőkisté- vednek, ha szeretet nélküli, mértéktelen buzgósággal akarják lerom­bolni mindazt, ami régi és ami érték. 4. A damaszkuszi kegyelmi villám azonbanSault, az ifjú fa­rizeust földre terítette. Más volt, aki földre zuhant, más aki fölkelt. Ezért még a nevét is megváltoztatta és Pál lett belőle. Lé­nyegének alapvonásai a buzgós ág, megmaradtbenne, de a ke­gyelem világossága és a szeretet melege vezette. Az emberi buzgő- ság helyébe isteni buzgőság lépett, azaz attól kezdve az isteni szeretet irányítja apostoli buzgóságát. Ezért alkalmazkodik minden­kihez, fáradhatatlankitartással, önzetlenül, áldozatkészen. Nemcsak idejét, erejét, de még életét is kész feláldozni, hogy az embereket megnyerje Jézus követésére (I Kor. 9, 22; 10. 33.) Az igazi apostoli buzgőság másik ismertető jele az, hogy szerény és béke szere tő. A hamis buzgőság keresi a vi­tát, a harcot, erőszakkal, piaci lármával kínálja áruit. Az igazi buzgőság ezzel szemben békeszerető. Bár nem tér ki a harc elől, de a dühös viták, szó és pártharcok távol vannak tőle. Saját tapasztala­tából beszél' Pál, amikor így oktatja a római keresztényeket; - Ne legyetek fennhéj ázők, hanem alkalm azkodj átok az egy­szerű emberekhez. Ne legyetek magatokkal eltelve, Amennyibe tőle­tek függ éljetek mindenkivel békességben... (Rőm. 12,16-18). Egyik tanítványának Timőteusnak pedig ezt írja: - Üres szóharcba nebo­Az 1972-es Béke-Világnap jelmondata „Ha békét akarsz, légy igazságos!” — Ez lesz az 1972-es Béke-Világ­nap jelmondata, amelyet az igazságosság és béke pápai bizottsága tett közzé a napokban. A pápa nemcsak azért választotta ezt a jelmondatot, mert napjaink egyik alapvetően időszerű kérdését öleli töl, hanem azért is, mert összecseng az ősszel ülésező püspöki szinódus Igazság a világban témakörével, jelentette ki a sajtó képviselői előtt msgr. Kaimondo Torella, a bizottság alelnöke. Természetesen nem minden az igazságosság, folytatja a pápai bizott­ság felhívása. Teljes erőnkkel küzdenünk kell a béke megteremtéséért is, mivel ez minden emberi egység alapja. Mind a népek, mind pedig az egyének jó kapcsolata alapja a párbeszédnek, a kölcsönös vélemény- cserének, a kiegyenlítődésnek és a megbocsátásnak. Magasabb szem­pontokat követve önként kell lemondanunk bizonyos előnyeinkről, sőt jogainkról is a béke érdekében. A mai széthúzó és meghasonlott világ­ban igen nehéz az igazságot és a békét egyszerre megvalósítani. Csakis azzal a nagylelkű várakozással sikerülhet ez, hogy a béke árán végül minden ember testvérként ölelheti meg egymást — hangsúlyozza a fel­hívás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom