A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
22 csátkozzanaka hívek. Nem jó az semmire, csak a hallgatók tönkretételére. .. (II Tim. 2,14). A vita vitát ébreszt, a veszekedés veszekedést, a gyűlölet gyűlöletet; a keserűség keserűséget. így volt ez az egyháztörténetébenmindig, amikor' hamis buzgósággal a hitet akarták menteni és közben a szeretetet elveszítették. Nem a veszekedő hősök használtak a legtöbbet az egyháznak, hanem a bátor, de békeszerető hitvallók. A hamis buzgóság fennhéj ázó an, önhitten, elbizakodottan lép fel, mintaki mindent jobban tud. Az igazi szerényen. Saul fennhéjázó volt, Pál szerényen vélekedett munkájáról, igénytelenül lépett fel, tartózkodó volt a vélemény nyilvánításban, alázatosan felvilágosítást kért a többi apostoltól és alávetette magát döntésüknek. (I Kor. 2, 1-5; 15, 8-9). Minden szerénysége mellett azonban, amikor Krisztus igaz ügyéről volt sző, nem ismerte a hamis engedékenységet,, hanem keményen kitartott az igazság mellett. Az isteni buzgóság harm ad ik ismertető jele az irgalom. A hamis buzgóság könyörtelen erőszakkal akarja kényszeríteni az embereket céljaihoz. Az igazi rokonszenves rábeszéléssel, tanáccsal, megértő irgalommal próbálja megnyerni. Saul bilincsekkel, börtönnel akarta az embereket a jónak tartott útra téríteni. Pál azonban megértette, hogy csak türelemmel, kéréssel, megértő irgalommal lehet megnyerni az embereket a szeretet útjára. Milyen sok hiba és bűn volt a korintusi hívek között és a többi városban is. Pál mégis örül, hálát ádázért a jóért, ami közöttük található (I Kor. 1,4). Bármilyen kétségbeejtő helyzetben meglátni a jót, a javítási lehetőséget, ez az igazi buzgóság titka. Mégabűnös lélekben is van szikrája a jónak, azt kell felfedezni és lángra éleszteni. Erre csak a szeretet tud képesíteni minket, mely mindenkinek jót akar, mindenkiben jót keres... (I Kor. 13, 4.) Ahol nincs irgalom ott rosszakarat van. Ott örülnek a rossznak, irigylik a jót, nehéz terheket raknák az emberek vállára, és nem könnyítenek rajtuk. Pál megtapasztalta azt, hogy a szigor visszariasztja az embereket, az irgalmas szeretet viszont megtérést eredményezett. Az egyház nagy apostolait, szentjeit ez az igazi apostoli buzgőság jellemezte és az ő működésük nyománter- jedt, fejlődött az egyház napjainkig. A hamis buzgóság viszont mindig kárt okozott az egyháznak, és nem érte el az emberek igazi megtérését, még ha talán külsőleg csatlakoztak is az egyházhoz. 5. Ezért nem véletlen, hogy a vallásos egyesületek szabályaiban azt olvashatjuk, bogy a tagok kötelessége nemcsak saját lelki
